Iskolánk múltja - 1896-1940

 

Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület 1893-ban Selmecbányán tartott közgyűlésén határozták el, hogy bányász műszaki középkáderek, bányafelvigyázók képzésére szakiskolát szerveznek. Wiesner Raymund, pécsi bányaigazgató javaslata alapján Pécs lett az iskola székhelye. 
Az Első Dunagőzhajózási Társaság (Erste Donau Dampfschiffahrt Gesellschaft) évi 1.000.- forinttal és 130 q szénnel támogatta az iskolát, és kötelezte magát, hogy a végzett aknászokat üzemeinél elhelyezi. Pécs város telekkel és épülettel segítette az iskolaalapítást. Az elgondolás részleteit Péch Antal bányamérnök dolgozta ki. Az iskola célja Péch Antal megfogalmazásában:

(A felügyelőket képző bányász iskolák szervezetének alapvonalai:
A bányász iskolák czélja a magyar bányászat és kohászat számára teljesen kiképzett, a feladatoknak minden elméleti és gyakorlati követelményét teljesíteni képes felügyelőket nevelni.
Ezen czél elérésére szükséges, hogy mind a tanárok, mind a tanulók egész figyelmüket és erejüket osztatlanul a tanításre, illetőleg tanulásra fordítsák, és különös tekintettel legyenek mindazon gyakorlati képességekre, melyeknek elsajátítása a bányászat és kohászat különféle ágainál, a viszonyok helyes felismerése, a munkálatok okszerű végrehajtása, az előforduló nehézségek sikeres legyőzése végett megkívántatik!)

I. Ferenc József király 1895. október 2-án hagyta jóvá az iskola létesítését. Erről a legfelsőbb határozatról az Első Dunagőzhajózási Társaságot és Pécs várost Lukács László pénzügyminiszter 1896. május 11-én saját kezűleg írt levélben értesítette.

"Őfelsége, I. Ferencz József 1895. október 2-án kelt legfelsőbb
elhatározása alapján Pécsett szénbányász-iskolát létesíthet...Ezzel
kapcsolatban kötelességemnek tartom kedves köszönetemet fejezni
ki azért az áldozatos készségéért, hogy a hazai szénbányászat
számára a kor követelményeihez mérten képzett, gyakorlati
irányban is magyar szellemben nevelt altiszti és munkás törzs
megteremtését czélzó ezen tanintézet...létrejöttében tevékenykedett..."

A miniszter közli azt is, hogy a "szaktanárokat a műszaki alkalmazottak" közül nevezi ki, míg a kisegítő tanári teendőkkel "a telepen alkalmazott elemi iskolai tanítók esetleg altisztek egyikét kívánnám megbízni..."
1896. október 2-án a pécsi városi tanácsülés elfogadta a többször módosuló tervet a bányaiskolával kapcsolatban, és azt a Belügy-, illetve a Pénzügyminisztériumhoz felterjesztésre alkalmasnak ítélte meg. Megszavazták, hogy a város a pécsbányatelepi rendőrkapitányság hivatali épülete mellett ad ingyentelket az építkezéshez. Az építkezést pályáztatják, a DGT az iskola napi szükségletei ellátásában is részt vállal. Az iskola alapszabályát a pénzügyminiszter 1896. október 10-én kelt rendelkezésében fektette le.

1896 őszén Pécsett, az akkori Pécsbányatelepen nyílt meg az iskola Állami Szénbányász Iskola néven. Péch Antal ezt az eseményt már nem érhette meg, mert 1895-ben elhunyt. 1896 és 1918 között az iskola változatlan tananyaggal dolgozott, és az egész ország számára képzett altiszteket. 1918 után évekig nem volt tanítás az iskolában, mert annak fenntartása és a végzett tanulók alkalmazása körül állandó vita folyt.
Az 1925-ben kezdődő szénpangás miatt a bányavállalat felülvizsgálta az Állami Szénbányász Iskolával szemben elfoglalt álláspontját és vállalt kötelezettségét. Elavultnak tartotta a tananyagot és terhesnek a bányaaltisztek átvételét üzemeihez. Azt kívánta, hogy az iskolát helyezzék át az ország más bányavidékére, vagy a többi bányavállalat is kötelezze magát a Pécsett végzett bányaaltisztek alkalmazására és a költségek viselésére. Az iskola ennek ellenére Pécsett maradt.
Végül 1930-ban a 86.077/XV.-1930. számú pénzügyminiszteri rendelettel átszervezték az iskolát. Új elnevezése: Magyar Királyi Bányászati és Mélyfúrási Szakiskola lett.
Az új iskolába azokat a bányászokat vették fel, akik betöltötték a 18. életévüket, de a harmincadikat még nem lépték át, 3 évi bányaüzemi gyakorlatuk volt, amelyből két évig vájári munkakörben dolgoztak, és elvégezték valamelyik középiskola vagy a polgári iskola 4 osztályát. A tanulmányi idő 3 évre emelkedett. Az iskola felügyeletét a Pénzügyminisztérium látta el. Az oktatás célja: bányászati műszaki altisztek (segédtisztek) képzése, akiknek feladata a munkahelyek vezetése, ellenőrzése és a bányamunkások oktatása volt. Az iskola igazgatója dr. Boda Antal bányafőmérnök lett, akit a pénzügyminiszter a soproni Műszaki Egyetemről helyezett át 1930. május 1-jei hatállyal. Dr. Boda Antal igazgató 1930. május 20-án foglalta el munkahelyét.

Melléklet

A szénbányász iskola alapszabálya:

"Czélja: elméleti és gyakorlati oktatás alapján a szénbányászat
minden ágánál alkalmazható, az üzem közvetlen vezetésére, ellen-
őrzésére, és a munkások oktatására képesített altiszteket nevelni"

továbbá:

"A bányaiskolák czélja és feladata a legtehetségesebb bánya- és
kohómunkásokat jó, ügyes és megbízható, a felvigyázói teendők
elvégzésére alkalmas szakegyénekké, altisztekké nevelni, akik az
üzemnél előforduló munkálatokat közvetlenül vezetni, a munkáso-
kat helyesen alkalmazni, előforduló kételyek esetében helyes
útbaigazítást adni, különféle üzemi műveleteket a munkásokkal
gyakorlatilag megismertetni, az üzem gazdaságos és czélszerű
menetére pedig befolyást gyakorolni képesek legyenek", majd
"Tekintettel arra, hogy a szénbányászat örvendetes fejlődésével
kapcsolatban a bányászat eme fontos ágazatában kellő elméleti
és gyakorlati ismeretekkel bíró altisztekben a szükséglet mind-
inkább növekedik, a fennálló bányaiskolákból kikerülő növen-
dékek a fém-, vas- és sóbányászatnál, a vas- és fémkohászatnál
keresnek és találnak alkalmazást, a nagyági és verespataki
bányaiskola pedig leginkább csak a helyi szükségletnek nevel
megfelelő számban altiszteket, Pécsett az 1896-ik év folyamán
egy nyilvános jellegű szénbányaiskola állíttatott fel."