Iskolánk múltja

"Az iskola szellemi közösséget hoz létre. Ez a megállapítás fordítva is érvényes: az adott szellemiséghez tartozók, az azt vallók, az érdekeltségükben hozzá kapcsolódók iskolát tartanak fenn önazonosságuk megőrzésére. A magyar bányászathoz kapcsolódó középszintű szakemberképzés hosszú, viszontagságos utat járt be 1896-tól napjainkig. Ezt az utat a technika, a technológia és az ipari kultúra általános fejlődése, a mindenkori konkrét kiképzett munkaerő-igény, és azok az áldozatkész szakemberek jelölték ki, akik a honi bányászok ”szalamanderében” mindig magasra tudták emelni a bányászlámpát."
Történetünket azzal a sajnálatos bejelentéssel kell kezdeni, hogy az első ötven év eseményeit csak nagyon hézagosan tudjuk ismertetni, mivel a háborús körülmények miatt 1944-ben az iskola minden irattári anyaga, dokumentációs anyaga Nagybányán maradt és ahhoz soha többé nem lehetett hozzájutni.

 


Iskolánk épülete az 1920-es években

Iskolánk tantestülete 1960-ban

Egy tabló 1956-ból

 

Négy igazgató egy képen

 


 

"Nőttön nő tiszta fénye, amint időben, térben távozik"
Péch Antal élete és munkássága
(1822-1895)

Az egyik legnagyobb magyar bányász életfája a reformkor termékeny humuszában gyökerezett. Annak a pezsgő időszaknak a talajából táplálkozott, amelyben "munkában élt az ember, mint a hangya", "küzdött a kéz, a szellem működött" s a "hass, alkoss, gyarapíts" hármas jelszava fénylő szövétnekként világított a nemzet nagy fiai előtt. 
A reformkorban kivirágzott "hajtás" a forradalom és szabadságharc valamint az önkényuralom és a dualizmus korában vált a magas szintű szakmai ismeretek, a szigorú pontosságra törekvés, a gondolati mélység, a humanitás, a szociális érzékenység, a szilárd emberi tartás és a mély hazafiság által jellemezhető "termő ág"-gá.
Péch Antal 1822. június 14-én, a magyarok, németek és románok lakta, élénk gazdasági és kulturális életet élő, akkor közel 20000 lakosú Nagyváradon, pontosabban annak északi negyedében, Váradolasziban látta meg a napvilágot.
Édesapjától, Péch Antal János (1791-1853) ácsmestertől nemcsak becsületes nevét, hanem az anyag iránti tiszteletét és munkaszeretetét is örökölte.
Az apa a fát - a cellulózból, gyantából, zsír-, olaj-, csersavból és más ásványi anyagokból álló csodás kevercset - formálta, amelynek erei, "idegei" vannak, gyantakönnyeket sír, verejtékezik és szinte lelke van, mint az embernek, fiait azonban az organikusnál jobban érdekelték a szervetlen matériák: Antal a föld mélyének kincsei, az örök állandóságra emlékeztető nemes ércek és a "fekete gyémánt", a szén iránt mutatott érdeklődést, öccse, József pedig a négy "őselem", a tűz, a föld, a levegő és a víz közül az utóbbit választotta.
Péch Antal János, akinek nagy templomtetők szerkezetéről készült tervrajzai magas szintű szakmai képzettségről és precizitásról tanúskodnak, döntően meghatározta fiai pályaválasztását.
A családi fészek "melegágyában" az édesanya volt az érzelmi központ. Tőle, aki egy szolgabíró árvájaként, tehát nemesi származású leányként lett Péch Antal János felesége, gyermekei a tudás, a kultúra tiszteletét tanulták meg.
A nagyobbik fiúnak, Antalnak a család volt az a természetes nevelőközösség, amelynek keretében egész életére döntő, pozitív hatások érték. Különösen szülei példamutatásának, harmonikus kapcsolatának, józan, a kényeztetésig nem fajuló szeretetének volt számára nagy nevelő ereje. A családban fejlődött ki benne - a korábban már említett nemes tulajdonságai mellett - az egymáshoz tartozás érzése, a kiegyensúlyozott, teljes élet megvalósításának igénye és képessége. Szülei minden szava, amit elmondtak, minden tettük, amit véghez vittek, állandó magvetés volt számára. Ragaszkodását, hűségét és háláját úgy rótta le övéi iránt, hogy - amikor már egzisztenciát teremtett magának - előbb öccsét, majd szüleit és leánytestvéreit is magához vette. Fivére az ő támogatásával vált tanult, művelt emberré, kiváló szaktudással rendelkező mérnökké. A Tisza szabályozási munkálataiban való részvételével, és az országos vízjelző szolgálat megszervezésével ő is halhatatlanná tette nevét. "Gátvédelem" (Budapest 1892) és "Országos vízjelző szolgálat Magyarországon" (Budapest 1902) című műveivel a magyar tudomány eredményeit gazdagította.
Péch Antal elemi iskolai tanulmányait 1828-ban kezdte el a váradolaszi katolikus plébánia mellett épült iskolában, amelynek akkor a közel másfélszáz magyar diákja mellett nyolc román tanulója is volt. Ezt követően a nagyváradi premontrei gimnáziumba került, ahol - latin nyelven - mintegy 350 középiskolást oktattak. Az akkor tizenkét éves Péch Antal költői tehetségét bizonyítja, hogy az 1834-es "oskolaesztendő" végén - hálája jeléül - Búcsúdal című versével "áldva tűzött borostyánt" tanárának "főtisztelendő Vercsik Imre úrnak". Temesvárott német nyelvű ismereteit alapozta meg, majd két évig filozófiai tanulmányokat folytatott.
1838-ban - szülei anyagi gondjai miatt - saját lábára kellett állnia. A fiú, akit már tizenhat évesen a férfiúi lélek érettsége jellemzett, nagy dolgot vett a fejébe. Számot vetett erejével, s Nagyváradról gyalogszerrel elindult Selmecre, hogy beiratkozzon a Mária Terézia által 1763-1770 között kifejlesztett jeles Bányászati Akadémiára. Ettől kezdve haláláig Selmecbánya, a magyar bányászat híveinek "Rómája", a felvidék és hazánk bányászatának székhelye lett szűkebb pátriája.
Az akadémián 1770-ben összesen három tanár tanított, s mindössze két tantárgy volt, a vegytan és a gépészet. Csak 1794-ben vették fel a studiumok közé a számviteltant, 1807-ben pedig az erdőkezeléstant. 1869-ben már 15 tanár és tizenkét tanársegéd oktatott az intézményben, s a tanítás magyar nyelven folyt.
"Nem termékeny lapány, hegyek, ásványok, éghajlat s. a. t. teszik a közerőt, hanem az ész, mely azokat józanon használni tudja... "A tudományos emberfő mennyisége a nemzet igazi hatalma." - írja Széchenyi a Hitelben.
A "legnagyobb magyar" által megfogalmazott igazságot a felvilágosult nézeteket valló Mária Terézia is megsejtette. A nemesfémekben gazdag telérek ugyanis az ő idejében kezdtek kimerülni, s a soványabb érceket - főleg a kohászat és a kémia terén - gazdaságosan már csak új, fejlettebb módszerek alkalmazásával lehetett hasznosítani. Az ehhez szükséges, jól képzett bányamérnököket volt hivatott képezni a freiburgival egy szinten álló, nemzetközileg is elismert selmeci akadémia, amely Péch Antal számára is kiváló iskola volt.
"A bányaművelés egy folytonos harcz és küzdelem az elemekkel, melyek felett tudomány, kitartás és pénz segítségével diadalmaskodni lehet ugyan, de melyek a legfényesebb győzelem után is azonnal felülkerekednek a győzőn, mihelyt annak erejét gyengülni érzik." - írja a későbbi tudós, Péch Antal akadémiai székfoglalójában, amelyben - széles körű ismereteit tanúsítva - a többi között a "repesztőporral", a bányavízzel és levegővel, a szállítással, az ércek előkészítésével és a "bányatermények" kohóbeli felhasználásával is foglalkozik.
A lelkes, ambiciózus fiatalember számára a selmeci akadémia egyik nagy előnye volt az is, hogy a hallgatók nem fizettek tandíjat, sőt a jobb tanulók, amennyiben rászorultak, ösztöndíjban is részesülhettek. A felvételnél a tehetségesek rovására nem részesítették előnyben a kiváltságosokat, így a jövő műszaki értelmiségét háromnegyed részben polgári - nem nemesi - származású fiúkból nevelte az iskola.
Az intézményben kötött Péch Antal életre szóló barátságot Zsigmondy Vilmossal, az artézi kútfúrás későbbi legjobb hazai szakemberével. A német nyelv egyikük számára sem jelentett nehézséget, de az elsőéves "balekok" (Füchse), a másodéves "szénégetők" (Kohlenbrenner) a harmadikos "firmák", valamint a tanulmányaikat a három év alatt be nem fejezett "veteránok" zajos mulatságain nem nagyon vettek részt. Inkább a bányatisztekből, tanárokból és diákokból alakult Magyar Olvasó Társulat rendezvényeit látogatták.
Péch Antal 1842-ben - kitűnő eredménnyel - befejezte tanulmányait. 1842-46 között a selmecbányai kincstári bányászatnál dolgozott mérnökként, és a csehországi német származású kitűnő szakember, Peter Rittinger oldalán sajátította el - kísérletezés közben - az ércelőkészítés legkorszerűbb módszereit. Itteni tevékenysége szolgáltatta az alapot "Az érczek előkészítésének elvei és gyakorlati szabályai" című - 1869-ben Pesten megjelent - munkájához. A kamara 1847-ben Csehországba küldte, hogy ott - tapasztalatait felhasználva - zúzóműveket rendezzen be.
Az 1848-as forradalom idején hazatért. Előbb Körmöcbányán tevékenykedett, majd júniusban Pestre indult, mert Kossuth pénzügyminisztériumának bányászati osztályára fogalmazónak nevezték ki. Annak a szakmai gárdának lett a tagja, amelynek feladata az új felelős magyar kormány utasításainak végrehajtása és az önálló magyar bányászat létrehozása volt. 1848. december 31-én az Országos Honvédelmi Bizottmánytól kapott parancsot teljesítve a kormány pénzverdei felszerelését - nyolc szekér szállítmányt - az ellenséges erőkön átjutva előbb Debrecenbe, majd Nagybányára szállította. A bányászvárosban a pénzverde rövidesen meg is kezdte működését. Volt olyan érme, amelyet a jeles bányamérnök maga tervezett.
Péch Antal a világosi fegyverletétel után is hű maradt a magyar forradalom és szabadságharc eszméihez. Visszautasította a volt felettese, Rittinger által felajánlott állást, mert annak elnyeréséhez - feltételként - negyvennyolcas múltját meg kellett volna tagadnia. Inkább külföldre ment. Először csehországi szénbányáknál dolgozott, majd a Rajna melletti fejlett német iparvidéken, Bochumban lett bányaigazgató.
Az emigrációt mindig csak átmeneti állapotnak tekintette. Hazai kapcsolatai külföldön sem szakadtak meg. Több cikket írt a Pesti Naplóba a magyar bányászat és vasipar problémáiról. Egy barátjától megkapta Petőfi verseinek 1848-as kiadását. Rajongott a szabadság lánglelkű költőjéért. "Sötét a bánya, de égnek benne mécsek, sötét az éj, de égnek benne csillagok" - írja Petőfi - egy kicsit neki is - "Világosságot" című versében, s hozzá, Péch Antalhoz is szól a költemény "Vezess, ha fény vagy" felszólítása is.
"Nagy az, ki a hazát naggyá teszi. Fáradj, s ne irtózz, hogy csekély leszen műved hazánk nagy építményében. Morzsát vigyünk csak s töltsünk hézagot, sok morzsa dombbá, domb heggyé leszen, naggyá, magassá, mint a Tátrabérc." - írja Vörösmarty.
Péch Antal is használni, vezetni, építeni jött haza a hatvanas években. Megkezdte küzdelmét az ország belső gazdasági-társadalmi modernizálásáért.
1867-73 között a megalakuló magyar pénzügyminisztériumban titkár, majd osztálytanácsos volt. E minőségében sokat tett az állami bányászat és kohászat újjászervezése, hatékonnyá tétele, köztük a zsil-völgyi és a borsodi szénbányászat föllendítése, a diósgyőri vasgyár újjászervezése és áttelepítése érdekében.
Azt vallotta, hogy minden ismeret kútfője a tapasztalás. Fontosnak tartotta az ékkel és kalapáccsal való tevékenység folytatását. Igazi "farbőrös" bányász volt. A farbőr a magyar bányászok jellegzetes ruhadarabja, általában borjúbőrből készült. Viselői kötéllel vagy szíjjal erőltették a derekukra. A test és a ruha védelmére szolgált, amikor a bányászok ferde vágatokban elhelyezett fagerendán csúsztak le a mélyebb szintre, vagy nedves, szennyes kőzetre ültek. A farbőrön való átugratás, mint bányászati szertartás, az alsó-magyarországi bányákban - amelyek közé Selmecbánya is tartozott - a XV. századtól kezdve ismeretes. Péch Antal büszke volt szakmájára. Nagyra értékelte a nemes bányászszolidaritást, amelynek az az alapja, hogy a társak szükség és veszedelem esetén csak egymástól várhatnak segítséget. A minden területen nélkülözhetetlen rend és fegyelem hasznosságát, a hivatástudatot, a testvéri összetartást nemcsak becsülte, hanem életformájának is tekintette. Ruhr vidéki bányaigazgatósága idején, amikor a gazdasági válság miatt egymás után bocsátották el a környező üzemekből a bányászokat, nem kis erőfeszítéssel ugyan, de elérte, hogy legénysége, "Mannschaft"-ja teljes létszámában megmaradjon és anyagilag se szenvedjen hiányt, 1873-ban pedig a II. József tárót, a Selmec-vidéki bányászat egyik "neuralgikus pontját" - korszerű gépi berendezések és a korabeli modern technika alkalmazásával - felújította, s a belőle élő - nagyobb részben szlovák - bányásznép érdekében "életben tartotta".
Mint gyakorló szakember épített a kezelő tisztek tudományos ismereteire. Egyik munkájában - meghökkentő kuriózumként - megemlíti, hogy 1548-ban a selmeci bányamester, a bányák technikai és jogügyi fővezetője nem tudott írni.
"Bányamívelőinknek még eddig mindig sikerült az eléjök torlódó nehézségeket a tudomány vezérlete alatt folytatott kitartó munkával legyőzni, és ezért remélhetjük, hogyha nem pihenünk, hanem mindig ébren és küzdelemre készen leszünk, és a tudománnyal lépést tartunk, ennek segítségével ezentúl is győztesek fogunk maradni, mihez adjon isten sok szerencsét." - írja akadémiai székfoglalójának befejező részében.
Mint bányamérnök, fontosnak tartotta a bányatelek területén lévő, a felszínen fekvő minden épületet, utat, árkot, folyót s a különböző létesítményeket, valamint a földalatti üregeket, folyosókat, vágatokat feltüntető térképek szerkesztését. 1877-ben mintákat készített, amelyeket követve, a térképek tanulmányozása során olyan pontosan fel lehet ismerni a bánya viszonyait, mintha az ember az ábrázolt területeket a valóságban is bejárta volna.
Péch Antal sokat tett a magyar bányászati szaknyelv megteremtése érdekében is. Nem utolsósorban e célból alapította meg 1868-ban a Bányászati és Kohászati Lapok című szakmai folyóiratot, a maga nemében az első ilyen jellegű hazai sajtóorgánumot, amely - két külön ágra válva - máig él. "Lapunk célja a bányászat és segédtudományai körében fekvő eszmék megvitatása, ismeretek terjesztése a bányaipar fejlesztése érdekében." - írja az I. évfolyam 1868. január 15-i első számában, s azokat a hazafiakat is köszönti, akik ezt az üdvös vállalkozást szellemi és anyagi adományaikkal pártolták. "Hazánkban minden ipar nevezetes lendületnek indult. Nekünk, bányászoknak, ha csak lehet, az első helyet kell elfoglalni, illetőleg megtartani, hátramaradnunk semmi esetre sem szabad. Hazai iparunk egyik ága sem rendelkezik annyi tudományos készséggel, mint bányászatunk. Méltán elvárja tőlünk a nemzet, hogy a haladás és fejlődés e korszakában teljes erőnkkel előre törekedni fogunk: én pedig - úgy hiszem, mindnyájunk nevében mondhatom - hogy ezt tenni akarjuk is! Adjon Isten szerencsét működésünkre!" - írja a III. évfolyam 1. számában a szerkesztő, akit - lelkiismeretessége miatt - pályája "bére" Nessus véreként éget. "Hogy én mint szerkesztő mennyire teljesítettem feladatomat, helyes tapintattal választottam-e a közlendőket, és elértem-e azt, hogy édes anyai nyelvünkön élvezettel olvashassunk bányászati közleményeket, mindezek megítélésénél tisztelt olvasóim jóakaratú elnézésére számítok." - írja.
Az "édes anyai nyelv" ügyét szolgálja 1879-ben megjelentetett magyar-német és német-magyar bányászati szótára is, amelyekben a hosszas gyakorlati szolgálata alatt a szerző által megismert minden - a bányászattal és a kohászattal kapcsolatos - szó szerepel.
Péch Antal igazi bányász-tudós volt, mert intelligenciája és alapos szakmai felkészültsége révén minden feladatot egyrészt a jelen összefüggéseiben, másrészt a múlt-jelen-jövő diakronikus szemléletében vizsgált. Történeti kutatásait életének utolsó éveiben is rendkívül elmélyülten végezte. Leginkább a selmeci bányászat múltja, jelene és jövője érdekelte. Nyugalomba vonulása után - országgyűlési képviselői teendői mellett - történeti munkáin dolgozott. Műveit 1895. szeptember 18-án bekövetkezett halála miatt már nem tudta befejezni.
Így is tökéletes életművet hagyott az utókorra. A bölcsője és koporsója közötti időszak századok bányászatának szolgálhat mezsgyéül. Neki köszönhetjük a bányász-kohász köszöntést is. Amikor az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület választmányának 1894. április 7-i gyűlésén Árkossy Béla azt a kérdést terjeszti a tagság elé, hogy a német "Glück auf" köszöntést a legmagyarosabban hogy lehetne kifejezni, több hozzászólás után Péch Antal tiszteletbeli tag "Jó szerencsét!" javaslatát fogadják el. A köszöntés ellenzőivel szemben, akik azzal érveltek, hogy a magyar nyelvben sem "rossz szerencse", sem "jó szerencse" nem létezik, Péch Antal a Szózat "És annyi balszerencse közt, oly sok viszály után" és Petőfi "Élet és halál" című költeményének "...ha a jó szerencse nekünk jót adott" sorát hozza fel bizonyítékul.
Péch Antal osztálytanácsos a selmeci és diósgyőri kerületben létező állami bányák és kohók állapotáról szóló jelentése napjaink - az utókor - számára is megszívlelendő, bölcs üzenetet tartalmaz: "Az államnak - bizonyos határig - még akkor is haszna van a bányamívelésből, ha az közvetlen nyereséget nem ad: haszna van, mert a rendesen terméketlen vidék népességének keresetre nyújt alkalmat, azt adófizetésre képesíti, és a távolabb fekvő termékeny vidékek terményei számára állandóan biztos fogyasztókat tart fenn, s így a bányamívelés jótékony következményeit néha igen távoli vidékekre kiterjesztheti. A bányamíveléssel karöltve járó rend, fegyelem, munkásság és értelmesség a nép művelődésére csak jó befolyást gyakorolhat: a bányamíveléssel foglalkozóknál kiválólag megkívántatik, hogy rendszeretők, kitartók, szorgalmasak és értelmesek legyenek, ezek pedig mind oly tulajdonságok, melyeknek meghonosítása és fenntartása igenis az állam érdekében fekszik."
Péch Antal neve - még ha az őt nem ismerő honfitársaink egyik másika "Péc"-nek vagy "Pék"-nek ejti is - fényesen ragyog a magyar bányászat és az egész tudományos élet egén. A nagy magyar bányász, aki 1870-ben a III. osztályú vaskoronarendet, 1878-ban pedig a Lipót rend lovagkeresztjét kapta a királytól, tudta, szűk és gyér minden jutalom, minden babér. A legfontosabb, hogy ami az emberből marad, több legyen, mint maréknyi por. Nagy munkánk egyedüli bére a nemzet üdve. Érezte, hogy nem hal meg az, "ki milliókra költi dús élte kincsét".
Péch Antal teljesítette tisztét. Békében, harcban ember tudott maradni. Méltó képmása Istennek és hű polgára a hazának.
Időt múló szelleme művében él.

 


 

Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület 1893-ban Selmecbányán tartott közgyűlésén határozták el, hogy bányász műszaki középkáderek, bányafelvigyázók képzésére szakiskolát szerveznek. Wiesner Raymund, pécsi bányaigazgató javaslata alapján Pécs lett az iskola székhelye. 
Az Első Dunagőzhajózási Társaság (Erste Donau Dampfschiffahrt Gesellschaft) évi 1.000.- forinttal és 130 q szénnel támogatta az iskolát, és kötelezte magát, hogy a végzett aknászokat üzemeinél elhelyezi. Pécs város telekkel és épülettel segítette az iskolaalapítást. Az elgondolás részleteit Péch Antal bányamérnök dolgozta ki. Az iskola célja Péch Antal megfogalmazásában:

(A felügyelőket képző bányász iskolák szervezetének alapvonalai:
A bányász iskolák czélja a magyar bányászat és kohászat számára teljesen kiképzett, a feladatoknak minden elméleti és gyakorlati követelményét teljesíteni képes felügyelőket nevelni.
Ezen czél elérésére szükséges, hogy mind a tanárok, mind a tanulók egész figyelmüket és erejüket osztatlanul a tanításre, illetőleg tanulásra fordítsák, és különös tekintettel legyenek mindazon gyakorlati képességekre, melyeknek elsajátítása a bányászat és kohászat különféle ágainál, a viszonyok helyes felismerése, a munkálatok okszerű végrehajtása, az előforduló nehézségek sikeres legyőzése végett megkívántatik!)

I. Ferenc József király 1895. október 2-án hagyta jóvá az iskola létesítését. Erről a legfelsőbb határozatról az Első Dunagőzhajózási Társaságot és Pécs várost Lukács László pénzügyminiszter 1896. május 11-én saját kezűleg írt levélben értesítette.

"Őfelsége, I. Ferencz József 1895. október 2-án kelt legfelsőbb
elhatározása alapján Pécsett szénbányász-iskolát létesíthet...Ezzel
kapcsolatban kötelességemnek tartom kedves köszönetemet fejezni
ki azért az áldozatos készségéért, hogy a hazai szénbányászat
számára a kor követelményeihez mérten képzett, gyakorlati
irányban is magyar szellemben nevelt altiszti és munkás törzs
megteremtését czélzó ezen tanintézet...létrejöttében tevékenykedett..."

A miniszter közli azt is, hogy a "szaktanárokat a műszaki alkalmazottak" közül nevezi ki, míg a kisegítő tanári teendőkkel "a telepen alkalmazott elemi iskolai tanítók esetleg altisztek egyikét kívánnám megbízni..."
1896. október 2-án a pécsi városi tanácsülés elfogadta a többször módosuló tervet a bányaiskolával kapcsolatban, és azt a Belügy-, illetve a Pénzügyminisztériumhoz felterjesztésre alkalmasnak ítélte meg. Megszavazták, hogy a város a pécsbányatelepi rendőrkapitányság hivatali épülete mellett ad ingyentelket az építkezéshez. Az építkezést pályáztatják, a DGT az iskola napi szükségletei ellátásában is részt vállal. Az iskola alapszabályát a pénzügyminiszter 1896. október 10-én kelt rendelkezésében fektette le.

1896 őszén Pécsett, az akkori Pécsbányatelepen nyílt meg az iskola Állami Szénbányász Iskola néven. Péch Antal ezt az eseményt már nem érhette meg, mert 1895-ben elhunyt. 1896 és 1918 között az iskola változatlan tananyaggal dolgozott, és az egész ország számára képzett altiszteket. 1918 után évekig nem volt tanítás az iskolában, mert annak fenntartása és a végzett tanulók alkalmazása körül állandó vita folyt.
Az 1925-ben kezdődő szénpangás miatt a bányavállalat felülvizsgálta az Állami Szénbányász Iskolával szemben elfoglalt álláspontját és vállalt kötelezettségét. Elavultnak tartotta a tananyagot és terhesnek a bányaaltisztek átvételét üzemeihez. Azt kívánta, hogy az iskolát helyezzék át az ország más bányavidékére, vagy a többi bányavállalat is kötelezze magát a Pécsett végzett bányaaltisztek alkalmazására és a költségek viselésére. Az iskola ennek ellenére Pécsett maradt.
Végül 1930-ban a 86.077/XV.-1930. számú pénzügyminiszteri rendelettel átszervezték az iskolát. Új elnevezése: Magyar Királyi Bányászati és Mélyfúrási Szakiskola lett.
Az új iskolába azokat a bányászokat vették fel, akik betöltötték a 18. életévüket, de a harmincadikat még nem lépték át, 3 évi bányaüzemi gyakorlatuk volt, amelyből két évig vájári munkakörben dolgoztak, és elvégezték valamelyik középiskola vagy a polgári iskola 4 osztályát. A tanulmányi idő 3 évre emelkedett. Az iskola felügyeletét a Pénzügyminisztérium látta el. Az oktatás célja: bányászati műszaki altisztek (segédtisztek) képzése, akiknek feladata a munkahelyek vezetése, ellenőrzése és a bányamunkások oktatása volt. Az iskola igazgatója dr. Boda Antal bányafőmérnök lett, akit a pénzügyminiszter a soproni Műszaki Egyetemről helyezett át 1930. május 1-jei hatállyal. Dr. Boda Antal igazgató 1930. május 20-án foglalta el munkahelyét.

Melléklet

A szénbányász iskola alapszabálya:

"Czélja: elméleti és gyakorlati oktatás alapján a szénbányászat
minden ágánál alkalmazható, az üzem közvetlen vezetésére, ellen-
őrzésére, és a munkások oktatására képesített altiszteket nevelni"

továbbá:

"A bányaiskolák czélja és feladata a legtehetségesebb bánya- és
kohómunkásokat jó, ügyes és megbízható, a felvigyázói teendők
elvégzésére alkalmas szakegyénekké, altisztekké nevelni, akik az
üzemnél előforduló munkálatokat közvetlenül vezetni, a munkáso-
kat helyesen alkalmazni, előforduló kételyek esetében helyes
útbaigazítást adni, különféle üzemi műveleteket a munkásokkal
gyakorlatilag megismertetni, az üzem gazdaságos és czélszerű
menetére pedig befolyást gyakorolni képesek legyenek", majd
"Tekintettel arra, hogy a szénbányászat örvendetes fejlődésével
kapcsolatban a bányászat eme fontos ágazatában kellő elméleti
és gyakorlati ismeretekkel bíró altisztekben a szükséglet mind-
inkább növekedik, a fennálló bányaiskolákból kikerülő növen-
dékek a fém-, vas- és sóbányászatnál, a vas- és fémkohászatnál
keresnek és találnak alkalmazást, a nagyági és verespataki
bányaiskola pedig leginkább csak a helyi szükségletnek nevel
megfelelő számban altiszteket, Pécsett az 1896-ik év folyamán
egy nyilvános jellegű szénbányaiskola állíttatott fel."


 

1940. július 30-án az iskola az Iparügyi Minisztérium fennhatósága alá került. Fenntartásáról az iparügyi miniszter gondoskodott, és gyakorolta azokat a jogokat, amelyek az 1935. évi VI. törvénycikk és annak végrehajtása tárgyában a vallás- és közoktatásügyi miniszter 3500/1936. eln. szám alatt kiadott rendelete alapján megillették. Az iskola új neve: Magyar Királyi Péch Antal Bánya-, Kohó- és Mélyfúróipari Középiskola lett, amelyet a volt szakiskolából az iparügyi miniszter az 1938. évi XII. törvénycikk 1.§-ának 1. bekezdése 3. pontjában meghatározott típusú középiskolákhoz hasonlóan a 86.039/X.-1940. számú rendeletével emelt középiskolai rangra szervezett át, illetve a törvény 42.§-ának 3. pontja szerint nyitott meg felnőttek részére.
A bányászati és a kohászati tagozaton egyaránt 4-4 osztályban folyt az oktatás. A tanulmányi idő 3 évről 4 évre emelkedett. Az egyes osztályok tananyaga az 1941-42. tanévtől kezdve a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumnak az Iparügyi Minisztériummal egyetértésben 1941. augusztus 29-én 83.678/V.2. szám alatt kiadott rendeletével szabályozott "Tanításterv" szerint alakult át. Az iskola fegyelmi szabályzatát a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumnak az Iparügyi Minisztériummal egyetértésben 1941. március 4-én 79.600/V.2. számú rendeletével jóváhagyott "Rendtartás" írta elő.
Az 1940-41. tanévben a négy évfolyamon összesen 121, az 1941-42. tanévben pedig már 162 tanuló vizsgázott sikeresen. 1942. november 1-jén az iparügyi miniszter 107.797/X.1942. számú rendeletével az iskolát Pécsről Nagybányára helyezte át, mivel az ipari középiskolává fejlesztett intézmény működtetése a régi helyén tovább már nem volt lehetséges. Mivel a nagybányai új iskolaépület még nem készült el teljesen, először csak a kohászati tagozat költözött át. A bányászati tagozat valamivel később, az építkezés befejezése után követte a kohászokat.
Az új, korszerűen felszerelt iskolát 1943. március 27-én avatták fel. Az új épületben 4.000 kötetes szakkönyvtár, megfelelő számú szertár, jól megvilágított rajzterem, 100 tanuló elhelyezésére alkalmas internátus és 160 tanuló étkeztetésére szolgáló menza segítette az oktatás hatékonyságát.
1947. július 5-én a Magyar Péch Antal Bánya-, Kohó- és Mélyfúróipari Középiskolát az iparügyi miniszter 102.254/III.b-1946. számú rendeletével visszahelyezte Pécsre. Pécs Törvényhatósági Jogú Város Tanácsa az iparügyi miniszterrel kötött bérleti szerződés alapján bérbe adta az iskolának a Makár utcai Nagy Jenő (volt I. Ferenc József) laktanya Rókus utca 18. szám alatti, középső, kétemeletes legénységi épületét 20 évi időtartamra 1967. július 31-ig. A bérleti szerződés szerint a bérleti jog a 9936. számú telekkönyvi betétben felvett 1014. helyrajzi számú 4 hold 1577,6 négyszögöl nagyságú ingatlannak a Rókus utcai frontján levő 600 négyszögölnyi területre vonatkozott. Az épület évi bére 12.000.- Ft volt. A villany, a gáz és a szemétfuvarozás költségeit a bérlő, a közadókat, a vízfogyasztás, a kéményseprés és a tűzbiztosítás díját a bérbeadó fizette.
Kassa István iparügyi miniszter 1949. január 20-án a vallás- és közoktatásügyi miniszter 17.296/1948.IV.2. sz. rendeletével egyetértésben az iskolát Tatabányára helyezte. Közben az iskola áthelyezésének határideje 1949. február 28-ra módosult. A tatabányai volt polgári iskola épületét és igazgatói lakását a vallás- és közoktatásügyi miniszter nevében Szávai Nándor államtitkár 1949. január 24-én kiutalta. Erről az iparügyi miniszter megbízásából dr. Erpf Ede miniszteri tanácsos-osztályvezető értesítette Szabó Ernő igazgatót.
Az iparügyi miniszter 1949. január 14-én kelt 16.767/1948-IV/2. számú rendelettel az iskola alsó tagozatát 1949. szeptember 1-jei hatállyal megszüntette. A rendelet szerint az alsó tagozatokat fokozatosan meg kell szüntetni. Az utolsó záróvizsgát Tatabányán az 1948-49., Dorogon az 1949-50. és Ózdon az 1950-51. tanév végén kellett megtartani. Az Iparügyi Minisztérium 29320/1949. számú rendelete értelmében az alsó tagozatot végzett tanulók a felső tagozatot végzetekkel kinevezés és előléptetés szempontjából egyenlő elbírálásban részesültek.
A záróvizsgák anyaga a következő volt:
A bányászati ágazatnál: bányaművelés, föld- és bányamérés, bányászati balesetelhárítás, mélyfúrás, föld- és telepismeret. A kohászati ágazatnál: kohászat, fémipari gyártás, kohászati balesetelhárítás, tüzeléstan és vegyi ismeretek.
Az 1948-49. I. félévi osztályozó értekezletén 1949. február 12-én a tanári szobában az új rendelkezés értelmében jelen voltak az egyes osztályok osztálybizottságának elnökei is.
Az iskola Tatabányára költözésével szükségessé vált csomagolást a tanulók önkéntesen felajánlott közreműködésével 1949. február 14-én kezdték meg, és február 16-án estig be is fejezték.
1949. február 21-én kezdődött meg és 23-án fejeződött be a költözködés Pécsről Tatabányára. A Tatabányára érkezett bútorzatnak a vagonból való kirakása február 23-tól 26-ig történt. A folyamatosan feladott szállítmányok Tatabányára küldése ugyanis február 26-án fejeződött be.
A 157 tanuló kisebb csoportokban utazott Tatabányára.
Az iskolának 7 tanterme volt. Diákotthonban lakott 127 tanuló. Nagy Lajos, a Tatabányai Szénbányák Nemzeti Vállalat vezérigazgatója engedélyezte, hogy az iskola tanulói 50 fillérért fürödhessenek a vállalat gőzfürdőjében.
A tanulók a bányavállalatoktól rendszeres segélyt kaptak.

1953. február 11-én a Bánya- és Energiaügyi Minisztérium T-34.713/1953. számú utasítása alapján az iskolák neve megváltozott. Az ipari technikumok, régi számozás alapján történt elnevezése a szakosított tagozatok megindulása következtében elvesztette jelentőségét, ezért a szakosított tagozatoknál az iskola jellegét jobban kifejező, új elnevezések váltak szükségessé.

Melléklet

1951. augusztus 24-én történt meg az iskola ingatlan vagyonának és leltári felszerelésének átadása Tatabánya város kezeléséből a Bánya- és Energiaügyi Minisztérium kezelésébe. Az átadás, illetve átvétel a Belügyminisztérium 1951. július 24-én kelt 5221/I./803/1951. H.T. szám alatt és a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 1951. július 21-én kelt 1241-A-1-39/1951. IV. számú rendelete alapján történt. Az átadás, illetve átvétel tárgyát a következő ingatlanok képezték:
A felsőgallai betétben 363. telekkönyvi ügyszám alatt 325/2. helyrajzi számú 211 négyszögöl, 326/4. helyrajzi számú 1 katasztrális hold 776 négyszögöl és 326/6. helyrajzi számú 19 négyszögöl legelő a beltelekben.
Az iskola Széchenyi u. 20. szám alatti épülete a telekkönyvi betétben feltüntetve nincs. Az ingatlan nyilvántartója a tatai járásbíróság.
Az átadott ingatlan becsértéke a törzskönyv szerint:
Telek: 52.200.- Ft
Épület: 800.000.- Ft
Beépített tartozék: 41.800.- Ft
Összesen: 894.000.- Ft

Iskolai rendszabályok
a Magyar Péch Antal Bánya-, Kohó- és Mélyfúróipari Középiskola tanulói részére


1. A tanítási órákra minden tanuló köteles pontosan megjelenni.
2. Igazolatlan óramulasztás fegyelmi büntetés terhe mellett szigorúan tilos.
3. Az elrendelt tanulmányi kirándulásokon a részvétel kötelező. Az indokolatlan távolmaradás igazolatlan óramulasztásnak számít.
4. Szabadság csak sürgős és kellően indokolt esetben előzetes kérésre engedélyezhető.
5. A tanulók kötelesek minden tanítási órára a feldolgozott tananyagból lelkiismeretesen készülni.
6. Rajzok, dolgozatok elkészítésénél és beadásánál az előírt határidőt pontosan meg kell tartani.
7. Az iskola falain belül minden tanuló önfegyelmezetten, egymás iránti megbecsüléssel és tiszteletadással tartozik viselkedni.
8. A tanszerek, eszközök, műszerek és berendezési tárgyak kímélése mindenkinek elsőrendű kötelessége.
9. A berendezési tárgyakban és felszerelésekben okozott károkért elsősorban a kártevő, ha pedig ez meg nem állapítható, az egész osztály egyetemlegesen tartozik felelősséggel. Az osztályhetesek tartoznak őrködni a felszerelések és berendezések épségén, és a legcsekélyebb kárt is tartoznak az osztályfőnöknek jelenteni.
10. A rendre és tisztaságra mind a tantermekben, folyosókon és egyéb helyiségekben, mind az illemhelyeken különös gondot kell fordítani.
11. Dohányozni csak az udvaron, kedvezőtlen idő esetén pedig csak az alagsori folyosón szabad. A cigarettavégeket és a hamut csak az erre a célra szolgáló hamutartókba szabad tenni.
12. Az előírt intézeti díjakat az előírt határidőre pontosan be kell fizetni.
13. Szolíd, erkölcsös és tisztességes életmód az iskolán kívül is mindenkire kötelező.
14. Politizálás és pártviták kezdeményezése az iskola falain belül nem engedhető meg.
15. Nyilvános színpadon és filmen való szereplést csak az iparügyi miniszter engedélyezhet.
16. A tanuló iskolán kívül minden elfoglaltságát köteles az osztályfőnökének bejelenteni.
17. Mulatók és játékhelyk felkeresése a tanulóknak szigorúan tilos.
18. Fegyelmi büntetés terhe alatt tilos a tanulóknak szeszes italok túlzott élvezete, fegyverhordás és szerencsejáték.
19. Az előírt intézeti sapka viselése kívánatos.
20. A tanulók nagyfokú elfoglaltságára való tekintettel az üzemeknél műszakvállalás legfeljebb csak szombati napokon az éjjeli műszakokban lehetséges.
21. Idegenek csak hivatalos ügyekben tartózkodhatnak az iskola épületében. A tantermeket, szertárakat és egyéb helyiségeket csak az igazgató engedélyével tekinthetik meg.

A bányaipari középiskola óraterve 1946-47-ben

I. II. III. IV. Összesen

1. Hit- és erkölcstan 2 2 2 2 8
2. Magyar nyelv és irodalom 3 3 3 3 12
3. Történelem 2 2 2 2 8
4. Földrajz 2 - - - 2
5. Mennyiségismeret 5 3 2 2 12
6. Természettani ismeretek 4 4 - - 8
7. Egészségi ismeretek - - - 2 2
8. Ipargazdasági ismeretek - - 2 3 5
9. Vegyi ismeretek 4 - - - 4
10. Rajz és ábrázoló mértan 4 4 - - 8
11. Föld- és telepismeret 4 4 - - 8
12. Gépismeret - 4 4 - 8
13. Bányaművelés - 4 5 6 15
14. Föld- és bányamérés - - 5 6 11
15. Érc- és szénelőkészítés - - - 4 4
16. Bányászati építés - - 3 - 3
17. Anyagismeret - - 2 - 2
18. Testnevelés 2 2 2 2 8
19. Mélyfúrás - - 2 5 7
20. Kazán- és gépkezelés - - 2 - 2
21. Műhelygyakorlat - - 1 - 1
22. Karének (rk. tárgy) 1 1 1 1 4
23. Élő idegen nyelv (rk. tárgy) 2 2 2 2 8

 


 

1955. október 22-én a két iskola együtt rendezte meg névadó ünnepélyét. Tulajdonképpen visszakapta megálmodójának nevét, melyet több évtizeden át birtokolt, és amelytől 1949. szeptember 1-jén megfosztották. Az iskolák új neve: Péch Antal Aknászképző Technikum illetve Péch Antal Bányaipari Technikum lett.
1960. szeptember 1-jén Perger István, a korábbi igazgatóhelyettes lett a Péch Antal Bányaipari Technikum igazgatója, mert Szabó Ernő igazgató nyugalomba vonult.
1960 szeptemberében a Nehézipari Minsztérium 7517/1960. számú utasítása alapján Kemenes János tagozatvezető irányításával megkezdte működését a Bányagépészeti és Bányavillamossági Technikum levelező tagozata.
Az 1960-61. tanév végén a Péch Antal Bányaipari Technikum a tanulóifjúság egész évi jó munkájának jutalmául elnyerte a "Nehézipari Minisztérium legjobb technikuma" vándorzászlaját.
Ugyanebben az időben fejezték be tanulmányaikat az iskola fiatalkorú tanulói.
1961. augusztus 13-tól 27-ig az iskola 12 tanulója lengyelországi tanulmányi és barátsági kiránduláson vett részt. Varsót, Krakkót és Auschwitzot tekintették meg.
A tanulók a nyár folyamán eredményes társadalmi munkát végeztek a tatabányai szabadtéri színpad építésénél.
1961. november 1-jétől a Nehézipari Minisztérium utasítása alapján az iskola új neve: Péch Antal Bányaipari Aknászképző Technikum, és ettől az időtől kezdve csak vájár képesítésű tanulók kerülhettek az iskolába.
Az 1971-72. tanévtől az iskolák átszervezése folytán valamennyi technikum szakközépiskolává alakult, a Péch Antal Bányaipari Aknászképző Technikum maradt az egyetlen technikum az országban. 1977. május 8-án Perger István igazgató javasolta a Bányagépészeti és Bányavillamossági Szakközépiskola létrehozását. Az iskola megszervezését az eocén-program tette szükségessé, mert a fejlettebb technika szakmailag művelt szakembereket igényelt. Az ilyen technikusokban abban az időben hiány volt.1980. augusztus 28-án készült el az iskola 12 tantermes, új épülete. A bányaműveléstan és a géptan tanítása mellett egyéb tantárgyak megfelelő színvonalú oktatására nyílt ezzel lehetőség. Az épület fűtését a főépületben elhelyezett olajtüzelésre átalakított kazánházból látták el. Az új épületben helyezkedett el a Tatáról áthelyezett vájáriskola is. Az épület tervezését és kivitelezését a Tatabányai Szénbányák Vállalat Tervező Irodája és Építészeti Üzeme végezte. A beruházás gondozását, felügyeletét a vállalat beruházási osztálya látta el.

Melléklet

Az 1949-50. tanévre a 27. Bányaipari Aknászképző Középiskolába 170 tanuló iratkozott be. Az 1. Ipari Gimnázium Bányaipari Tagozat I/A osztályában 36 fiú és 4 lány, az I/B osztályban 32 fiú kezdte meg a tanévet. A tanítás szeptember 12-én kezdődött. Az iskola tornatermét és 2 tantermét a kollégisták részére kellett átengedni szeptember 15-ig, míg a kollégiumi épület átalakítása be nem fejeződött. Az 1. Ipari Gimnázium Bányaipari Tagozatának 19 tanulója az 1949-50. tanévben a Rákosi Mátyás Gimnázium Golub Rudolf Kollégiumában lakott.
A tanévnyitó ünnepélyt a két iskola közösen rendezte szeptember 10-én 17 órai kezdettel. A műsor a következő volt:

1. Himnusz
2. DIVSZ induló
3. Igazgatói megnyitó beszéd
4. Farkas János, a városi pártbizottság tagjának beszéde
5. Somogyi Lajos, a városi tanács küldöttjének beszéde
6. Ormos Imréné, az MNDSZ küldöttjének beszéde
7. Tomán István, a MINSZ küldöttjének beszéde
8. Kiss István beszéde az ifjúság képviseletében
9. Szavalat: Kuczka Péter Alkotmányunk van c. verse
10. Énekszámok: Sztálin kantáta
Zúgjatok csak traktorok
Sej, a mi lobogónkat
11. Szavalat: Petőfi A XIX. század költői c. verse
12. Komszomol induló
13. Köztársasági induló

Az 1956-57. tanév II. félévétől kezdve a Szénbányászati Minisztérium a vájár képesítésű tanulók 10 hónapon át járó ösztöndíját a 24.045/1957. Techn.-44/1957. számú rendeletével a következőképpen szabályozta:
Kitűnő tanulónak: 600.- Ft
Jeles tanulónak: 500.- Ft
Jó tanulónak: 410.- Ft
Közepes tanulónak: 330.- Ft
Elégséges tanulónak: 220.- Ft
Elégtelen tanulónak: 100.- Ft

 

 


 

1980. szeptember 1-jén az iskola 11 napos tanítási ciklusra tért át. A Szabó József Geológiai Szakközépiskolába egy ghánai tanuló is beiratkozott.
Perger István igazgató 1989. augusztus 28-án nyugalomba vonult. Az új igazgató megválasztásáig Bársony László megbízott igazgatóként vezette az iskolát.
1989. december 7-én Salló István és fia, Salló Győző Selmecbányáról és Péch Antalról faragott nagyméretű faliképét helyezték el az iskola lépcsőháza pihenőjének falán. Az ünneplők kegyelettel emlékeztek az iskola névadójára és a szívünkhöz nőtt bányavárosra.
1990. őszén megszületett a "Péch Antal" és a "Szabó József Alapítvány", amelyeket a Komárom-Esztergom Megyei Bíróságon jegyeztek be.
Az 1990-91. tanévben a Szabó József Geológiai Szakközépiskolában ipari környezetvédelmi szak indult egy osztállyal.
1991. július 2-án az iskola "A középfokú bányászati szakképzésért Alapítványt" hozott létre. Az alapítvány célja a középfokú bányászati szakképzés megőrzése, folyamatos tartalmi korszerűsítése, a műszaki fejlődés dinamikus követése, és a hatékony idegen nyelvi képzés elősegítése.
1991. október 31-én jelentkezők hiányában megszűnt a vájáriskola.
1992. szeptember végén két tantermet számítógépekkel szereltek fel. Az egyik teremben 10+1, a másikban 12+1 AT-286-os számítógép EGA, illetve VGA monitorokkal és NOVELL, valamint DLINK hálózati szoftverrel szolgálta a magas színvonalú oktató munkát.
Októberben "Az iskolai és lakótelepi sportház kialakítására" című pályázaton az iskola a kondicionáló terem kialakítására 150.000.- forintot nyert. Az iskola tanulói az "Országos Történelmi Vetélkedő" versenyen 80.000.- forintot, a környezetvédők nyári termelési gyakorlatának pályázatán 40.000.- forintot nyertek. A Nemzeti Ifjúsági és Szabadidősport az Egészséges Életmódért Kuratórium pályázatán nyert 200.000.- forintot az iskolai sportpálya felújítására használta fel az iskola.
Az Országos Képzési Tanács elfogadta az iskola központi eszközbeszerzésre benyújtott pályázatát, és 1 db FESTO MSP oktatórendszert adott az iskolának.
Az 1993-94. tanévre a Péch Antal Bányaipari Aknászképző Technikum első osztályába mindössze 15 tanuló jelentkezett, ezért nem indult első osztály. Az iskola tatabányai életében ez volt az első tanév, amikor első osztályt nem lehetett indítani. A második osztályban is csak 9 tanuló, a harmadikban is 9 és a negyedikben 11 tanuló folytatta tanulmányait. A magyar bányászat tragikus helyzete az iskolai oktatásra is hatással volt.
1993. december 31-én újabb változás történt az iskola életében. A kormány 3375/1993. számú határozata alapján Tatabánya Megyei Jogú Város Közgyűlése az 1993. december 14-én hozott 139/1993. számú határozatával az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumtól térítésmentesen átvette az iskola felügyeleti és fenntartói jogát. 1994. január 1-jétől az iskola új neve: Péch Antal Műszaki Szakközépiskola és Gimnázium lett.
Az 1994-95. tanévben az iskolában a következő oktatási formákban folyt a munka:
Bányaipari aknászképzés, geológiai, ipari környezetvédelmi szakközépiskola, érettségire épülő mechatronikai technikusképzés, szakmunkások 2 éves szakközépiskolájának intenzív nappali tagozata, földtudományi fakultációs gimnázium. Fakultációs lehetőségek: földtudományok, számítástechnika, angol vagy német nyelv, automatika, hidraulika és pneumatika. 1995. szeptember 17-én iskolánk tanárainak és tanulóinak küldöttsége elutazott Selmecbányára és leróva kegyeletét, megkoszorúzta Péch Antal sírját halálának 100. évfordulóján.
A száz éve alapított Péch Antal Bányaipari Aknászképző Technikum napjainkig hatalmas utat tett meg. Átvészelt két világháborút, számtalan névváltozást, több helyváltoztatást, de mindig megtartotta elkötelezettségét a lelkiismeretes szakmai képzés, az emberi kultúra, a kiművelt emberfő kialakítása iránt. Tehessük ezt az elkövetkező 100 évben is!
Ebben az időszakban indultak az iskola új képzései is. Rendvédelmi osztály indult gimnáziumi képzés keretében, továbbá informatikai és világbanki osztályok.
2005-ben Tatabánya város vezetése az iskolát összevonta a Bánki Donát Szakközép Iskolával, de az összevont intézmény neve továbbra is Péch Antal maradt.
2009-ben a további összevonások következtében az intézmény egyesült a Fellner Jakab Szakképző Iskolával, az összevont intézmény az igen misztikus Tatabányai Általános Iskola, Szakképző Iskola és Középfokú Kollégium nevet kapta.

Melléklet

Az 1980-81. tanévben a tantestület névsora a következő volt:.
Aknászképző Technikum

Név Beosztás Tantárgy

Perger István igazgató föld- és bányaméréstan
Lukács Dezső igazgatóhelyettes matematika, fizika
Babay Géza igazgatóhelyettes, kollégiumvezető magyar nyelv és irodalom
Bársony László okl. bányamérnök bányaműveléstan
Bodor Sándor kollégiumi nevelő földrajz, rajz
Détár László tanár testnevelés
Fodor István tanár rajz, ábrázoló geometria
Gajdos Sándor műszaki tanár, párttitkár, KISZ tanácsadó tanár
Kisfaludy Béla kollégiumi nevelő magyar nyelv és irodalom
Lossos Miklós műhelyfőnök, okl. bányamérnök bányaműveléstan
Mezővári Tiborné tanár, ifjúságvédelmi felelős magyar nyelv és irodalom, orosz nyelv
S. Nagy Lajos okl. bányamérnök bányaműveléstan
Rajki Antal okl. bányagépészmérnök
tűzvédelmi felelős gépészeti tárgyak
Szerző Árpád okl. bányamérnök bányaműveléstan
Terbócs István kollégiumi nevelő, műszaki tanár
Vizeli Ferenc tanár, könyvtáros magyar nyelv és irodalom, történelem

A Geológiai Szakközépiskola tantestülete

Név Beosztás Tantárgy

Perger István igazgató
Puskás János igazgatóhelyettes matematika, kémia
Dr. Antal Sándor geológus, közlekedési szakreferens
Ármai Béla tanár magyar nyelv és irodalom, történelem
Benedek György KISZ tanácsadó tanár matematika, fizika
Dr. Bognár Lászlóné technikus tanár kémia
Drahos Róbert tanár matematika
Gadányi Sarolta tanár matematika, fizika, ábrázoló geometria
Király Ernő geológus
Kürthy Erzsébet tanár fizika, kémia
Matyikó Imre tanár geológia, földrajz
Mezővári Tibor okl. villamosmérnök villamos szaktárgyak
Mura József tanár történelem, orosz nyelv
S. Nagy Lajosné okl. geofizikus mérnök
Németh Márta geológus
Simonné P. Erzsébet okl. geofizikus mérnök
Takács Károly vill. ipari műszaki tanár
Veres János műszaki tanár gyakorlatok
Zsólyomi Zoltánné tanár fizika, kémia
Révész István vájáriskolai tanár

 


 

A BÁNYAIPARI AKNÁSZKÉPZŐ TECHNIKUM NAPPALI TAGOZATÁN OKLEVELET SZERZETT TANULÓK NÉVJEGYZÉKE::

1941. év előtt: (adatok hiányában nem teljes névsor)
Aknai Ferenc Balogh Ferenc Bányai Rezső
Berkes János Bevelaqua László Buzási János
Czeglédi József Csetneki istván Dorogi István
Garami Ágoston Hajnal Ignác Hernádi Tibor
Kocsis János Kocsis Lajos Kopacz Mihály
Kovács József Kövesdi Antal Kunsági Károly
Mátsay Kálmán Mester János Molcsányi Gábor
Molnár Ferenc Nagy János Ökrös János
Pölcz József Rausch Ernő Regősi Ádám
Rupf István Skobrák Ferenc Somlói György
Suha Ferenc Szalai Jenő Székely István
Szennay István Temesi Gáspár Temesvári József
Varga Béla Varga István Vereczkei Lajos
Vető György

1941. évben:
Cziller Péter Godián Sándor Kulik Ambrus
Lang Ernő Szász Sándor Sziklai Zoltán
Tarr-Danciu Emil Tárcza Mihály

1942. évben:
Bedenlosz József Filker Zoltán Herédi András
Kühn Gyula Nemes Demeter Győző Román Mihály
Székely László Szupurán János Weith Richárd

1943. évben:
Abonyi Andor Áment János Balaskó István
Burdiga Géza Gruzsnyiczki Béle Guth József
Hajnal Ferenc Herczig Sándor Kovács István
Kővári István Kun István Láda András
Lévay Endre Lévai Lajos Lukács Béla
Mezős László Pasztovek Dénes Pervein Tibor
Péter József Ropoli István Rovó János
Rudnay László Rumann Brúnó Schwarcz Gyula
Szalay Ferenc Szemán István Szilágyi Ernő
Szirtes Lajos Till József Tihanyi Dezső
Trapp Dezső Vincze Viktor Veisz József
Wéber György Zsoldos István Zwillinger Zoltán

1944. évben:
Bencze Gyula Békés Lajos Cziráky János
Garami Béla Garamvölgyi János Geller Ferenc
Grim Gyula Grass György Hajek József
Halasi Zoltán Hámori Gyzőző Horváth jakab
Illés Károly Jakab József Kerényi Béla
Kerekes Vilmos Kirmajer Albert Kirsching János
Kolb Vilmos Kőhalmi István Kökény Mihály
Krizsek Árpád Kult Ádám Lábodi Rezső
Laki Imre Mezős Károly Mezősi Ferenc
Monos Lajos Nádasi Ágoston Nagy Mátyás
Novák István Pazgyera Benedek Schaller Károly
Sütő Sándor Szokola Ferenc Tátrai József
Torma László Vincze Béla Wiszoczky Ferenc

1945. évben:
Balogh Imre Becht Erich Hamula László
Hargitai László Hegedűs Béla Molnár József
Mádai József Nagy Béla Sebe Bertalan
Stehlik Ede Szepcsik György Vajkai Lajos
Waisz Árpád

1946. évben:
Barak Sándor Kőhalmi István Kriska József
Letovai István Nagy János Palencsár Zoltán
Paplauer János Teigler Ferenc

1947. évben:
Almai Vilmos Angyal István Bányász Ernő
Csetneki János Csongrádi János Gungl Ferenc
Hidasi István Kanovszki Ferenc Kádi István
Kincses József Krauth Sándor Maller Károly
Mácsai László Molnár Gyula Monori József
Perlaki János Sümegi Vilmos Schiffler Béla
Szikói Miklós Szikói Tibor Szőke Jenő

1948. évben:
Bódi János Böröcz János Czintula László
Kanoczki istván Kapusztik Vilmos Kerekes Ferenc
Komár István Láng János Lelovics Imre
Lukács László Magyar Ferenc Petkó Frigyes
Poprádi Zoltán Reck Vilmos Regősi Ádám
Sasvári Imre Schaffer Péter Seper István
Tihanyi Ernő Tolnai Gábor Zömbik István

1949. évben:
Antal Sándor Árki Gyula Bódi György
Burom Zoltán Csik István Czakó József
Dénes Antal Friedrich János Fulmer József
Gál László Hajnal Tivadar Herr Károly
Honvári István Illés Ferenc Kátai György
Kertai József Kompis Mihály Ketter Márton
Kovács Lajos Kőnig Andor Kövi János
Kulcsár Vince Léber Vince Mezősi József
Rácz János Richter József Reisinger János
Stier Sándor Szikora Dezső Szimán Pál
Vörösmarti János

1950. évben:
1951. évben:
Bodnár György Bredács László Dér László
Kanizsai József Kis Béla Kohlrusz Antal
Riedl lászló Samu László Tittmann János
Vaszily József

1951. decemberében:
Eck Ferenc Erdei József Hajnal Antal
Hajnal Ottő Honvéd József Horváth Lajos
Horváth József Kecskés István Kosztolányi László
Kovacsics Alajos Markvart János Martin Roland
Pera Ferenc Pogány Lajos Polacsek Ottó
Széni József Szikói József Tátrai András
Thier Lőrinc Tomasek Lajos Tóth Pál
Vincze Imre Wéber Vilmos Zelenka István
Zombori Elemér

1952. évben:
Németh József

1953. évben:
Ásványi Lajos Balázs László Bedők József
Bencze János Berecz Károly Biacsi Béla
Biacsi Sándor Borbás Sándor Czeiner Ferenc
Csohány Ferenc Deák Ferenc Dégen János
Eichardt Rudolf Gerber György Gimesi istván
Gráf Konrád Győri Zsigmond Horváth János
Happ József Harmati György Hlaszni István
Hornung István Izing Antal Kertai László
Kompis József Kompis István Kopcsik István
Kovács Károly Kovács Péter Kozma Lajos
Kőbányai Ferenc Kőszegi Ármin Láng Kálmán
Lázár István Lorbert Ferenc Marton Róbert
Mikos Árpád Molnár Sándor Málnai István
Neukum János Odler István Patz József
Pokol Gyula Polgár Ferenc Priegl Pál
Rajnai Rudolf Rauch Ferenc Rénes István
Ripsz Ferenc Sasvári Nándor Sik Ernő
Spegár József Titz József Tóth Tibor
Várnai Géza Vig István Világi Gyula
Veitner János Wirgha Imre Zsurek József

1954. évben:
Acsay János Béres Károly Boros István
Denk Antal Domina Gyula Eppel József
Gimesi József Heidinger János Juracsek lajos
Jurida Ferenc Kardos János Kertai Ferenc
Kiss Lajos Kisvári Károly Kosján Mihály
Kovács István Kőhidi Ferenc Krajcsirik Tamás
Major Imre Mártai Károly Molnár István
Mosonyi Ferenc Mózes Gyula Nagy Ferenc
Nagy József Papp Ferenc Papp Sándor
Paxián János Priegl Ferenc Pulai Antal
Rieger Ferenc Salgói Károly Sárközi László
Solti István Süttő József Svagrik László
Szalai János Szente Mihály Szirtes Tibor
Tamacz Ferenc Tatai József Trautmann Ferenc
Trimmel Rupert Udvardi József Varga István
Várszegi Ferenc Wihl Alajos

1955. évben
Bakalár Kálmán Berendi Gyula Beszerdik László
Bodaki József Dániel Mátyás Dégen Imre
Farda Imre Fekete István Gelencsér István
Gordos Albin Haász Albin Halmai János
Hlavács Mihály Illés Mihály Kasz Béla
Kiss András Kocsárdi Lajos Kosztolányi István
Kovács Erenc Kovács Rudolf László András
Liebl István Matusek Róbert Micskei Bálint
Nagy János Nagy László Nagy Pál
Németh József Pál József Pálmai Imre
Pálmann János Papp Géza Pécsváradi Ferenc
Péter Lajos Pók János Sági József
Sándor József Seres János Sólyom Ferenc
Süveges József Schwarcz Dénes Sztgyörgyvölgyi József
Szerencsés István Tóth Béla Ujasi János
Varga Ferenc Varga József Varga Kovács Károly

1956. évben:
Adamicsik Mihály Balta Lajos Bódi István
Bodonyi János Boros József Bredács Kálmán
Ferger János Gász Vilmos Gömöri József
Guth József Hajós Imre István Harmath István
Juhász Gyula Keszég Mátyás Kiss Béla
Kovács Gyula Kuborczik Elemér Kunpál Gábor
Ludvai János Ludvai László Malkovich Károly
Molnár János Müller Károly Nagy József
Nádai Jenő Pataki Béla Penczel Dániel
Romankovics Tibor Rumi Béla Schelly Pál
Schmidt Menyhért Schosz Szilárd Solti Sándor
Szabó József Szabó Sándor Széll János
Tanács Lajos Thier Lőrinc Tisch Lénárt
Sz.Tóth József Vágó István Vanó Adolf
Varga Gábor Vidi Henrik Wágner István
Weitner József Zoller István

1957. évben
Bakk József Bán Antal Bazsánt Antal
Bosnyákovits Ferenc Bőhm Andor Cserháti József
Erdei János Halász Sándor Hegedűs József
Hidas Miklós Juhász István Kakas László
Kosztolánczi Gyula Kozár Imre Lamuth Jakab
Marczis Péter Molnár József Mráz Károly
Müller Ferenc Nochta János Novák Ferenc
Nyers László Perneker Ferenc Preszl András
Rémes István Ruffer Ferenc Segesdi István
Simon János Szegvári Ferenc Szőllősi Lajos
Tábori László Tisch Ferenc Tóth Kálmán
Végh Róbert Wolczyk László

1958. évben:
Bagics Endre Balogh József Beer Ferenc
Bernáth József Beszerdik Károly Bukovina János
Csima Sándor DallSZIMBÓLUM 162 \f "Symbol"Asta Károly Dibusz János
Fábián András Horváth János Jóna István
Kovács Aladár Lórencz Arnold Ludvai Jenő
Megyeri Imre Nagy Lajos Nagy Sándor
Németh Ernő Pulai László Ritz Károly
Samu Ferenc Sárdi György Somogyi János
Szabó István Szánti Domonkos Takács Imre
Telkes Ferenc Tomanek Károly Tóth József
Vámos Sándor Varga István Várnagy Gyula
Vesely Ferenc Záray Lajos Zsigri Ferenc

1959. évben
Aradi László Bartos István Biri Albert
Bobrovniczki Pál Hajnal József Lajtai Ferenc
Lengyel Ferenc Lóránt János Mécs László
Medgyesi József Nagy Sándor Schwarcz Elek
Soltész Ernő Szand Ferenc Székely János
Szücs János Tömösközi Lajos Turi Béla
Varga Attila


1960.évben:
Balázs Miklós Bene Sándor Biró Zoltán
Csuthy György Ferenc Dobos István Dutka Károly
Enyedi Győző Ferenc Fazekas József Mátyás Fehér Sándor
Franczia Péter Fülöp József Gazdag János
Gerencsér Kálmán Gyimesi Gyula Antal Geszti Béla
Hernyák László Juhász István Kajtár László
Kállai Béla Katlan Bálint Kemecsei István Lajos
Márkus Lajos Molnár György Gusztáv Molnár Sándor Károly
Nagy Lajos Nagy Sándor Pál Ferenc
Pálfalvi László Papp Miklós Piedl Jenő
Pinke István Pölz Lipót József Réthalmi Ferenc
Révész István Szamel János Szekeres László
Szlovák István Váli Tóth János Vida Lajos
Vigh Ferenc Sándor Virányi István Vizi Péter Gáspár

1961. évben
Balogh Károly Bákai János Baumann József
Beke István Czakó József Csábrády Gyula
Eckert Vilmos Havas Antal Hoffer Lajos
Illés Gábor István Illés Mihály Imrő János
Jagicza István Józsa Lajos Keleta István Miklós
Kalmár János Kanizsai András Karácsony Zoltán Ferenc
Kustos Károly Ligeti Endre Béla Levente Mariczki János Béla
Mikus István Mitnyek Győző Nagy Antal
Nagy Gyula Nagy Sándor Németh Ferenc
Németh István Schandl Tibor Simon József
Soós Ferenc Süli Imre Szabó László
Sztojkov István Szücs István Tóth Károly
Valcsics László Vági Aladár Gyula Zentál Lajos József
Zombor Gyula

1962. évben
Ányos Béla Arató János Baranyai Lőrinc
Bencze György Blaha Béla Brassai Mihály
Bula István Burza Ernő Czingler Sándor
Csavnyiczki János Csik András Eichardt Flőrián
Fehér János Fejes Gyula Fodor Antal
Garas János Grúber Mihály Győri István
Hudacsek László Hunyadi János Ipolyi Árpád
Jusztin Tibor Karácsony József Kiss Pál
Kovács Róbert Lukács József Luteránus Barnabás
Nagy János Nánai Mihály Nemes Ervin József
Németh Barna Pálfi Aladár Papp Ernő
Pratz András Pinezits Lajos Richter Kálmán
Schuszter Lajos Sulyok Barnabás Szabó János
Szabó László Szendrei Mihály Tóth István
Trizna István Vörös Imre Zahola János
Zimmermann Márton Zombori Zoltán

1963. évben:
Ágoston Endre Aknai Ferenc Ányos Gyula
Balogh József Bandi Pál Baráth István
Bartanics István Beinschrot József Bodri József
Boris László Boros Károly Boros Pál
Böröndi Jenő Csábrády Miklós Csaba János
Csányi Gábor Csányi Tibor Csatán László
Csontos Péter Darvas László Dávid Lajod
Friedmann József Gaján László Harangozó Béla
Herczeg István Horváth Szilveszter Juhász Tibor
Kacsik Zoltán Kaloczkay István Kánya Károly
Kaviczki László Kefei László Klein József
Kovács Imre Lakatos Imre K..Nagy György
Neubaurer József Pálfi Antal Péntek Miklós
Perlaki Gyula Priegl Ferenc Puskás Gergely
Rátkai Gyula Sándor János Sarkadi János
Schaffer János Schüller Mihály Simon Gábor
Steiner Ferenc Szabados László Szabó Ferenc
Szabó Miklós Szarka László Szummer József
Tenk Gyula Urbán János Varga István
Venczel Sándor

1964. évben
Antal András Balázs Ferenc Borbély János
Bujdosó János Büki Zoltán Csikós Lajos
Drávai József Farkas Ferenc Fehér József
Fejes István Fekete József Filó Ferenc
Gere István Gerencsér László Gyarmath Dezső
Gyöngyösi Barna Halmágyi Béla Hegedűs Márton
Horváth Gábor Sándor Iván Lajos Juhász Lajos
Kaczur Tibor Karcsai Dénes Kiss János
Kovács Sándor Magyar Imre Magyari László István
Nagy Kálmán Pálfi Rudolf Somogyi András
Szöllősi Béla Szöllősi Péter Szücs József
Takács Ferenc Tapasztó János Sándor Tóth Imre
Tóth Márton Tölgyes Attila Tölgyes Csaba
Túri István Ulbricht Béla László Vincze István
Zsidják Tihamér

1965. évben:
Annus Péter Pál Babos László Baranyai János
Berényi Lajos Birinyi Andor Bognár Attila
Brúgós András Czövek Gábor Csabay István
Faragó Károly Fiedermann Gábor Fogarasi Sándor
Forintos Péter Gál József Gálfi Roland Zoltán
Gódor József Hangodi László Heller János
Hoffmann János Mihály Horosz Gyula Horváth István
Horváth László Jámbor János Kaló Sándor
Kékesi Ferenc Kirschner Károly Kondár János
Koós István Kóródi István Kovács István
Kovács István Kuzsel János Maurer János
Lizák Sándor Nagy Csaba Nagy Ferenc
Nagy István Nagy Szabó Imre Németh György
Németh Jenő Nyiri Árpád Pápai László
Peteri Géza Petrovics Ferenc Pócsi Sándor
Polgár György Réder Mihály Reményi Béla
Simon Imre Simon István Szabadics József
Szélpál József Szikszay András Szilágyi Palko Ferenc
Sziráki László Takács Sándor Takaró Géza
Takaró József Talabér Károly Tamás Mihály
Timár István Tóth Gyula Töröcsik János
Tróbert Károly Váradi Tibor Vass Ernő
Vitai József Zoboki Mihály

1966. évben:
Ábrahám József Ács László Almás István
Berecz Tibor Bogdán Csaba Bőle Emil
Budai Gábor Csizmadia Sándor Digner Pál
Fazekas Lajos Fazekas László Fehér László
Fodor István Fodor Sándor Fórizs Bálint
Forró János Földesi Pál Gellén Ferenc
Gere Miklós Germuska Kálmán Gyenis Pál
Harmati Péter Horváth Antal Ivanov László
Kajtár Gyula Kállai István Kalmár Lajos
Kardos Árpád Kinpán Pál Kiss József
Kiss Miklós Komár István Kosztyu Sándor
Kovács István Kovács József Kovács Mátyás
Kovács Sándor Köbli Tibor Kőhidi Ferenc
Krátky Béla Kravecz János Krizsán Ferenc
Major Benedek Malárics Viktor Marczona Ferenc
Mikola József Molnár Gábor Móricz Zsigmond
Nagy Béla F.Nagy Ferenc Nagy Mihály
Németh Imre Németh Miklós Novák Ferenc
Papp László Péter Attila Pető István
Proszenyák Gyula Rácz János Rónaky Attila
Rotyis János Sechna György Siklósi László
Sipos István Soós Lajos Sőrés József
Szabó Ferenc Szalai Ágoston Szalai Gyula
Szita István Szőke Imre Szuromi János
Tajti Tibor Tóth István Tóth Lajos
Tróbert Ottó Tulipán Tamás Vasvári Mihály
Varga Iván Varga János Várszegi Sándor
Vaszkó László Vigh János Vitos Ferenc
Zsíros Ferenc

1967. évben
Balázs György Bolyán Sándor Bődi József
Czirják András Csák Roland Csonka Lajos
Dékány János Egri Imre Fazekas Gábor
Garami Ferenc Gellén András Göntér László
Győri Sándor Györkös József Hámori Kálmán
Horváth József Imri Géza Jáger Ferenc
Jámbor László Jánszki Gábor Kálmán Zoltán
Kalmár Lajos Kiss Kálmán Kiss Péter
Kiss Sándor Korponai István Kosznovszki István
Kullai József Kurtus Ferenc Magyar Mihály
Maksa Dezső Márton Ferenc Matyasovszky László
Minorics Béla Mizsér János Molnár Gergely
Navratil Rezső Németh Károly Németh László
Obola Béla Papp Lajos Péntek Kálmán
Pongrácz István Putnoki László Remport Béla
Sárik József Sólyom Jenő Szabó József
Szabó József Szakmári Ferenc Szendrei Ferenc
Szép Gyula Szigeti Ferenc Szombati József
Szöllősi László Tarsoly Sándor Tóth István
Török István Túri József Várady János
Varga László Vass Zoltán Vertike László
Vörös László

1968. évben
Bagó Ferenc Balogh Pál Bognár Miklós
Bóka László Bökönyi József Cziczlavicz József
Csendes Imre Drozdik László Farkas Jenő
Fenyves József Fodor László Gesztesi István
Gyenge Zsolt Győri Csaba Gyurkó Ferenc
Hajnik László Haszon Sándor Hernusz Kálmán
Horváth András Jurasek János Pál Kalmár Sándor
Káló János Karczagi Tamás Dénes Kaszás László
Kiss Sándor Kondola Imre Kovács Béla
Kovács József Kőházi Tibor Kömüves Gyula
Krausz István Labádi Attila Léder Szilveszter
Leveleki András Lugosi József Madarász András
Makra Géza Mészáros József Miltényi Gábor
Müller Lajos Nagy Miklós Partos Gyula
Péter János Pörge István Reök István József
Sárdi Ferenc Schuck Viktor Sipos Antal
Süveges Attila Szabó István Szalai Rezső
Szarvas József Szeles Győző Szentannai Tibor
Szüllő Lajos Takács Mihály Telek Márton
Terjéki István Tompa Kálmán Tóth István
Tóth Mihály Újvárosi Kázmér Váry Gábor
Warschitz Gyula Zakubszki Tibor István Zana Pál
Zsák Sándor

1969. évben:
Adamek László Almási Kálmán Balázs György
Barabás Gábor Barcsai József Bercsényi Lajos
Börcsök István Czendrei Árpád Debreczeni János
Ducsai Géza Feigl Emil Fejes István
Földes László Ferenc Fülöp Lajos Gáspár József
Gáspár Vilmos Grábler Tamás Gregor János
Hegedűs György Hegyi József Hencsei Vilmos
Hollós Jenő Izsó István Juhász Ignác
Kajdi Gábor Kecskés Mihály Keller Mátyás
Kiss-Gecse Béla Kisvári László Kovács János
Liptai János Magyar Attila Mausecz György
Meier Vilmos Mihályi Balázs Molnár Kálmán
Nagyapáti Dénes Papp János Peresztegi János
Rauch Csaba József Regényi Géza Seiber Béla
Szarjas Miklós Szepesi József Takács László
Tállai István Ternóczy József Tieber Ferenc
Tilcsik Béla Tóth Gábor Tóth János
Turza István Ujj Sándor Varga József
Vigánti János Vozár János Werrovszky Sándor

1970. évben
Angelovics János Baglyos Gyula Balogh András
Bársony László Benkő János Bettenbuch Gábor
Bíró Péter Bohács Tibor Bognár István
Bolla Ferenc Borbás Albert Bujnóczki András
Busa István Csanády Lajos Csordás Ferenc
Deák Sándor Bebreczeni Márton Dely Kálmán
Domján Ferenc Droppa Mihály Farkas Árpád
Farkas János Farkas László Fazekas György
Fónad János Garbacz István Gáspár Tamás
Gecsei István Gellér Bálint Godó László
Gubicza István Gyetvai Barnabás Harsányi Árpád
Hancz László Hoffmann József Hordós József
Hrapcsák József Juhász János Juhász János
Kácsor Ferenc Kazuska János Kiss G. István
Kiss Tibor Kócsi Lajos Kopecskó József László
Kósa János Kovács István Kovács István
Kurucz Béla Péter Madár János Majoros Pál
Molnár Imre Molnár István Nagy Lajos
Nagy László Mátyás Nagy Márton Nagy Sándor
Németh István Orosz József Attila Orosz Nándor
Papfalusi Sándor Páll Mihály Putz János
Sáfrány Lajos Sárfi Béla Schwarcz Rezső
Stefán Gyula Sudár Tibor Szalai Sándor
Szalai Ágoston Szálkai András Szartorisz János
Szemán István Szendrei Imre Szert István
Szikói Ernő Szilágyi György Szoták Gyula
Toldi Imre Timán János Tompos László
Tóth György Tóth István Tóth János
Tóth Zoltán Tótok Péter Török Mihály
Várkonyi András Városi László Végh Zoltán
Volczér József Závodi László Zirigh János

1971. évben:
Ács Sándor Bakó Ferenc Balogh János
Belédi Mátyás Bene Zoltán Benkó István
Bollok László Csente Jenő Csiszár Sándor
Csorba András Csulák József Dékány János
Ducsai Péter Eördögh Szilveszter Erdei Lajos
Feigl Antal Ferencz Lajos Feri Antal
Forgó Béla Győri János Hegedüs János
Hepp Miklós Horváth Frigyes Hüse József
Izsó Vilmos Jakab Ferenc Jávor Géza
Jóna Illés Juhász János Kalina Imre
Kemény Zoltán Kerekes István Kiss László
Kollár Károly Konecsnik László Kovács Géza
Kovács K.Sándor Kovács Lajos Kozma József
Molnár Vince Mórocz Károly S. Nagy Lajos
Nagy Zoltán Nemes Mihály Oravecz Károly
Pető Kálmán Porempovics László Ropoli Győző
Rozgonyi László Sárosi István Schreck Mihály
Szatmári János Szemcsó Barnabás Szendrei István
Tibenszky Zoltán Tilk Ferenc Tóth Mihály
Turóczi József Varga Jenő Varga Péter
Molnár Imre Vass József Veres István
Vida Antal

1972. évben:
Dombi Imre Fehér Sándor Horváth Ernő
Kós K.István Nemcsák János Németh Béla
Oláh Károly Sebes László Szél János
Szendrei József Sziklai Gábor Takács István
Áncsán Mihály Bacsó István Birizdó Sándor
Csalló János Dara Ernő Fekete József
Ferenczi Illés Gulyás Gyula Hagymási István
Kovács Lajos Lantos Péter Lábodi Géza
Majorits József Nagy Lajos Németh Lajos
Oravecz Károly Pacsai Imre Sirokmány Nándor
Szatmári Sándor Tuza József Varga Ferenc
Barabás Lajos Bolla Dezső Erdélyi Elemér
Holló Ferenc Juhász Béla Juhász Sándor
Kis Miklós Kovács Gábor Lajkó József
Lelovics Imre Regős Gyula Reinhardt József
Szalmás Jenő Szebényi Ernő Szikszai Bertalan
Tóth T.Ferenc Turóczi Csaba Verebélyi János
Babicz István Bencsay Antal Bense István
Fábián József Fazekas Ferenc Horváth László
Lukács Ferenc Nagy Ferenc Seymann Lajos
Simon Géza

1973. évben:
Balázs István Henczi István Jónás László
Kislaki Tibor Kovács István Máté lászló
Nádas Mihály Nagy Sándor Németh József
Pásztor János Pongor János Szalai Tibor
Adorján József Erdei Ferenc Farkas Jenő
Fekete István Horváth János Kovács K.Gábor
Markos Balázs Németh Mihály Panovics Lajos
Serdült Balázs Skorán László Szebényi László
Tóth János Viszoczki Gyula Winkler János
Babács Gyula Csikai László Fehér László
Gajdó András Hajós Gyula Káder János
Kovács István Németh Sándor Rácz György
Szuetta István Takács Mihály Zsom József
Horváth Frigyes Apatóczky György Bene Lajos
Kosztancsek József Tatai István

1974. évben:
Ambrus Vince Dubniczki Mihály Gerőczi Pál
Guesmia Boualem Hegedüs Ottó Hemissi Ahcene
Imre István Makovecz Imre Mukics Ferenc
Pintér Tibor Simonek Antal Szlavek Zoltán
Turbacs Demeter Abada Lahbib Barra György
Benabbas SidSZIMBÓLUM 162 \f "Symbol"Ali Bouchenafa Bel-Albes Farkas Árpád
Farkas Ferenc Fülöp Imre Horváth István
Kovács Béla Kovács István Mai Antal
Rogács József Varga Árpád Kénosi Imre

1975. évben:
Biczó Gábor Burján István Császár László
Gálfi György Guzmics Sándor Kaposvölgyi József
Kovács József Laczó István Lelovics László
Pénzelik Sándor Osváth Imre Sendula István
Sudár István Szabó István Tamás József
Turbucz Gergely Varga Béla Varjas József
Zenyik György Dobó Kálmán Vastagh Mihály

1976. évben:
Bobek József Botos László Göncz Ottó
Kárpi Máté Kretovics Zoltán Magyari Balázs
Megyeri István Sásdi Győző Szepe Tibor
Hegedüs László Torma János

1977. évben:
Földesi József Gregor István Hársing József
Gyovai József Hegedüs Gyula Jordán Ferenc
Szegedi Mihály Vigóczki János Zádori Sándor
Tóth István Egri Antal Horváth János

1978. évben:
Grünwald Ferenc Polyák Sándor Stomp János
Szente Imre

1979. évben:
Bánfi Ferenc Bámjai László Czippán Zoltán
Csiba István Ditrich Pál Farkas Mihály
Fazekas István Friedrich József Gáll László
Guba József Hatvani István Horváth Mihály
Huszár Ferenc Illés Antal Juhász Géza
Juhász János Kaló István Kasza Kálmán
Kiss Árpád Kiss Ferenc Kocsándi Ferenc
Kovács Miklós Luczi Endre Matola István
Mihalik Tibor Nagy János Nagy Károly
Petrovics József Podráczki László Radonics József
Skoflek Tibor Szabó Endre Tóth István
Vinczencz Antal

1980. évben:
Bakonyi Zoltán Bankó Ferenc Elek József
Filkóházi Sándor Gál Géza Gyuricza Imre
Halász István Halmos Ferenc Horváth Ferenc
Karonisz János Lengyel József Lódri József
Lőrincz András Nagy András Oroszi Antal
Ökrös Sándor Pacsmag László Rádics Mihály
Rátódi József Rubner Rudolf Sáfrány Béla
Simon Géza Tóth Ferenc Tóth György
Varga Béla Vasics István Veres István
Vucskics Károly Andorfer Ferenc Standi István

1981. évben:
Bagi József Dányi Gyula Dénes József
Dobszai Sándor Fodor Sándor Győri Aladár
Haller Dénes Kiss István Kotlácsik István
Liska Ferenc Pölhe Lajos Putz József
Raáb György Radics Miklós Séllei Albert
Szappan László Szuhács László Tallódy András
Tóth Gyula Varga Imre Veress János
Zrupkó Pál Bákány Lajos Farkas Béla
Horányi György Kovács György Kubai Tibor
Mester András Vanó József

1982. évben:
Balogh József Bálint László Bíró Péter
Bodri Tibor Bódi József Csonka Endre
Drotár István Fekete Gábor Horváth János
Hódor József Illyés Csaba Janni István
János Imre Kadlecsik Imre Kiss Mátyás
Kókai Károly Kuris Imre Molnár László
Papp János Prekopcsák László Sebő Zsigmond
Szalai Gyula Szántó Viktor Szíjártó Sándor
Vinkovits István Vörösmarty János Zana Imre
Nemesi István Szabó Géza

1983. évben:
Benitsch János Bodonyi István Borbély Csaba
Csibi Ferenc Csóka Tibor Darmstadter Gáspár
Dobák László Gaál Jenő Hajdú Lajos
Harangozó László Horváth István Hulman Jenő
Katona György Károly Gábor Károly László
Kecskés János Kelemen Miklós Keresztes András
Kovács Gyula Lisztmayer János Mráz László
Nagy János Nagy Sándor Ravasz Kálmán
Regős Sándor Sinák László Sütő Bálint
Szabó József Szabó Zsigmond Szalmás Gyula
Szommer István Tóth Imre Szabó Géza

1984. évben:
Aba László Babicz Pál Bán István
Fábri János Fülöp Gábor Gácsi József
Jobb Róbert Kálmán László Kis János
Krizsán Gábor Moga István Oltványi Zoltán
Papp Nándor Samu Zoltán Schön László
Sütő József Szücs István Takács Károly
Tóth György Tóth Pál Ulbrick Imre
Varga Róbert Dobos Gyula Forgács István
Kupcsok Iván

1985. évben:
Balogh József Csonka János Filó István
Gerecs István Iglai Imre Jánosi Lajos
Juhász Imre Jurásek Károly Kálmán György
Kóska László Lőrincz Tibor Markuj Lajos
Márkus Gyula Sándor László Turcsányi Tibor
Viola József Zsemberi István Bese Antal
Fenyvesi László

1986. évben:
Banka Árpád Bábics Zoltán Beke Tibor
Boros Sándor Csibi Gyula Fogarasi Árpád
Fux György Gál István Honbolygó Ferenc
Illés László Jagarics Ferenc Jobb Tibor
Juhász János Katona János Kovács László
Kővesi istván Micheller József Molnár Ferenc
Morvai Ferenc Mráz László Nagy Mihály
Orcsik Mihály Pál János Parraghy Ferenc
Petrik Vilmos Susla János Szabó Viktor
Varga Árpád Páti Imre

1987. évben:
Gódor István Havancsák Károly Kékesi Sebestyén
Kiss György Komáromi Mihály Kovács Antal
Krausz József Lakatos Miklós Licul János
Magyar Zsolt Márton Dezső Menyhért József
Nyeste Sándor Péter Zoltán Pintér Zoltán
Sasvári Géza Somogyi Ferenc Stanka István
Szabó József Szentiványi Gábor Szivák János
Vígváry László Vencz Miklós Zhorela Lajos
Hronycz János Szombati Károly

1988. évben:
Bakonyvári László Bakos Zoltán Bognár Ödön
Boros István Csizmadia Mihály Dél István
Déli Gábor Fellenbeck Imre Gallyas Bertalan
Kovács Sándor Kristin Pál Rottler Tamás
Simon Lajos Szatai Sándor Szehr János
Tóth László Tóth Sándor Varga István
Weinstadter Márton Aladi Zsolt Bodacz István
Fehér Géza Fett István Gulyás Péter
Horváth István Ihász József Izbéki István
Kara István Karkuczka Imre Kocsis János
Karin József Laskovics József Nagy Ákos
Ragány István Székely Ferenc Tráger Károly
Tromposch Gyula Verle Sándor Kincses Imre
Kucsera István Újházi Emil Vaspöri Ferenc

1989. évben:
Bakondi József Bánki József Grózly Ferenc
Hantos Ferenc Huff László Juhász István
Kelemen Levente Kovács László Laukó József
Minorics Ernő Mocok György Nagy Péter
Simon István Szabó Attila Takács Győző
Tóth Attila Varga László Völgyesi László
Ari Gábor Czifra Sándor Csűrös Tamás
Deres Gyula Garas Zsolt Hatala Mihály
Kesztler Ferenc Kovács László Mali Károly
Mráz Attila Nagy Gábor Pákó Zoltán
Soltész Imre Tóth Ferenc Újhelyi József
Zatykó Sándor

1990. évben:
Ádám József Fábián László Győri Győző
Harangozó László Horányi Tibor Kocsi László
Kökény Sándor Kövér Béla Mike István
Mikus István Pokorni Gábor Prazsák Antal
Szabó Róbert Szabó Zsolt Tarcsi István
Üllei Kovács Pál Vogel Ferenc Bosnyák Attila
Fail Tamás Helt Ferenc Illés István
Katona József Kollár Tibor Krutzler János
Magyar Tamás Mekota György Milla Rudolf
Molnár Alajos Molnár László Pintarics László
Rónai György Slampák István Szabó Ferenc
Vass Ferenc Léber Ottó Milosits László
Pigler József

1991. évben:
Bagladi György Batizi Mihály Bartók Péter
Bognár János Csonki Károly Harcosfalvi Zsolt
Hodula Róbert Kovács Ferenc Kozma Viktor
Magyarosi Ferenc Ötvös György Papp Béla
Polovitzer Antal Roncz István Salánczi János
Szécsi Zoltán Tóth Károly Török József
Üllei Kovács István Balogh Menyhért Bognár Imre
Cseke Gyula Dornyi Tamás Fuchs György
Jakab György Kiss László Kovács Gábor
Kovács Sándor Szabó Jenő Szabó Zoltán
Tomcsyk István Varsányi László Bankó Gyula
Gerots Lajos Szívós József

1992. évben:
Balla Jenő Drexler Csaba Greskó Mihály
Héjas Lajos Horváth Miklós Huszárovics Antal
Huszárovics Csaba Kis Csaba Kolep László
Kovács István Musincki Ervin Németh László
Nyilas Tibor Pokorni László Radocsay Kálmán
Rápolthy László Szelthoffer József Tulipán András
Varga István

1993. évben:
Altmann János Bartha Károly Csatári László
Csonka Sándor Csordás Péter Dutka Károly
Kántor Tibor Komenda Ferenc Magócs Pál
Morvay Tibor Panyik László Tamaskovics János
Vas István Balogh Csaba Grósz János

1994. évben:
Bálint István Bódán Attila Czegény Richárd
Gulyás József Lendvai Róbert Mezei Zoltán
Szelthoffer István Szőts Attila Vattai Zoltán
Németh Lajos Incze Imre

1995. évben:
Bodó Csaba Csernák István Debreceni Ede
Gordos Róbert Lakatos János Pallagi Gábor
Palyov György

1996. évben a képesítő előtt álló tanulók:
Fekete Gábor Kresztyankó Attila Palhad István
Pásztor Márton Tóth László Végh Gyula

A Bányaipari Aknászképző Technikum mellett párhuzamosan működő Bányaipari Technikum végzett tanulóinak névjegyzéke, akik közvetlenül az általános iskolából lettek felvéve:

1953.évben:
Benyák Imre Berend Péter Biró Béla
Bobál István Danyi Sándor Dienes István
Forisek István Hajdú János Hegedüs Csaba
Juhász József Kiss Imre Kiss József
Kisföldi Antal Kollár Ferenc Kotlár György
Kovács János Ködmön Kálmán Krisztián József
Kummer Angéla Laky Péter Mágocsi Gyula
Neubauer Antal Nikics Ferenc Pintér Lajos
Pintér Zoltán Pollák Károly Puskás László
Putz Tibor Rajkó István Szalai István
Szombat László Tivadar Rezső Varga János
Vas János Virág József Zsedényi Sándor
Zsoldos János

1954. évben:
Ábrahám Vince Adorján Gusztáv Balázs Márton
Farsang István Fischer Tibor Genczler József
Gyurkovics Ferenc Hajnai József Hamvasdi József
Horváth Miklós Jeli István Kain Mihály
Kárász Lajos Kertai Ferenc Kolencz Vilmos
Lőrinc Sándor Lux Ernő Martin György
Meixner Ferenc Mura Mészáros Jenő Nagy István
Országh József Peredi Frigyes Sabján József
Sifkovits Nándor Szedlacsek Lajos Szöllösi József
Tóth Ignác Veres Árpád Zalavári Tibor

1955. évben:
Almási Imre Bacher Ervin Balogh Sándor
Bencsik Ferenc Benke Éva Benyőcs Ferenc
Binder János Boldizsár Gábor Brém Ottó
Czifrik Mátyás Csapó József Csigi József
Dósa Zoltán Dröschler József Farkas Tibor
Finta János Fodor Sándor Gerlei Lőrinc
Győre István Harisziadis Szpirosz Hartai László
Héder Károly Hermándi Magda Holecz Sándor
Horváth Ferenc Jocha Mária Kisbán Tibor
Koós József Kopacz Antal Kotrocó Bóka János
Kovács József Kramár Tibor Lackovics László
Lengyel Antal Marék László Mikita József
Molnár Hilda Oravecz László Orjovics Tibor
Papp Miklós Pohl István Rakits Pál
Rátki László Réder Ferenc Sasvári Antal
Spendel Béla Stompf Imre Schvorcz János
Szabó Béla Szátai Gyula Szelei lajos
Tittmann Mihály Vasas Domonkos Váczi János
Verbó Artur Vigh László Vincze Sándor
Virág Lajos Magyarfalvi József

1956. évben:
Blahó István Bokros Piroska Cseuscsik Győző
Csepregi István Deli András Draskovich Endre
Erdősi Janka Erdősi Tibor Erős Janka
Ferenczi Jenő Földes Rozália Gecse Andor
Gerzsenyi Tibor Di Giovanni Magda Gregor Ilona
Gutai Imre Gyorgopulos Janis Halászi György
Hartmann Ernő Hornung Mária Horváth Árpád
Horváth László Huber Erzsébet Jakab Rudolf
Jesse Árpád Jugovics György Károlyi József
Kerekes József Keszthelyi József Kiss Sándor
Kiss Tamás Klimó István Klinger János
Klipács Miklós Kolleth János Kőhegyi Sarolta
Kuris Mihály Kutasi Károly Lugosi Lajos
Muchitz Lajos Nagy Sándor Németh János
Nikits Katalin Papp Béla Peller Ferenc
Péni Béla Pöltl János Sándor Erzsébet
Sarfenstein András Szabó László Szajkó János
Szekeres János Szilágyi Ferenc Sztaroszta Miklós
Tanács Rózsa Tóth Miklós Török Antal
Végh János Zelenai István

1957. évben:
Baranyai Lajos Bubcsó Margit Budai Sándor
Czinege Imre Csonk Péter Dubnics József
Fenyős Zoltán Fodor Sándor Gottfried János
Halász Mihály Hamala Sándor Hirschvogel István
Juha László Ju Men Jon Kaló József
Kim Gán Jál Kim Gum Csar Ko Csan Hjak
Kovács Gábor Kulcsár István Kutasi Ferenc
Marlok Ferenc Molnár József Nagy László
Pak Csun Gan Pan Szun Gir Palotás László
Pintér András Purovszki Thanaszisz Ri Jum Pil
Ronyecz György Sógor László Sörös Géza
Szabó Ferenc Szintai Miklós Szitkai Gábor
Szücs Imre Takács József Takács Zoltán
Tamás Antal Tóth István Tóth Sándor
Varga József Vidics József Zan Hak Ki
Zi Zan Jal

1958. évben:
Ábele István Bauer Lajos Bicskei Endre
Biró László Blaskó Ferenc Bódog István
Brázik Mária Éles József Fekete György
Fodor István Francz János Gajárszki József
Gallai Lajos Gazda Béla Gulyás Ferenc
Hajnal Ferenc Hagymási György Hartai György
Hencz Jenő Horváth Ferenc Kürtösi Tibor
Lantos Ervin Malkovics János Molnár Endre
Nagy Zoltán Németh György Oláh Sándor
Óvári Tibor Pataki Aladár Ruff László
Szabadi József Szilványi Jenő Szlovik Károly
Szücs János Vida Gusztáv Vogel Ferenc
Wendler Pál

1959. évben:
Bacsa Mihály Beik László Fekete György
Feldmér László Imely Mihály Király Ferenc
Kucsera István Mohi Előd Rács Gyula
Séber istván Simon Zoltán Sütő József
Szabó Balázs Szám Tibor Szmrtyka Tibor
Vócsa Attila Zsuponyó Géza

1960. évben:
Buda József Brunner József Czifrik Imre
Czintula János Fejér Jenő Gottfrid Károly
Gyémánt Gyula Jakab György Járási László
Kisbán János Kovács László Krúdy Csaba
Lakat Lajos Lang Gusztáv Ládai J. Tamás
Mákos Nándor Pallagi László Sándor Mátyás
Sipos Gyula Szabó Géza Szekér József János
Szőcs Botond Világi Rudolf Wikipil József
Bíró János Fellegi Imre Frigyes Csaba
Rusz László

1961. évben:
Árendás Péter Bajkó András Felgyői Pál
Fodor Gyula Fodor Károly Gyöngyöi Elek
Havas Tibor Horváth Tibor Katics Ferenc
Kiss Molnár Gyula Mercz Gáspár Országh Imre
Patyi Sándor Pigler Konrád Pintér István
Rudnai Miklós Scsevlik István Szabó Lajos
Tenk Ottó Torda István Urbanik Ferenc
Zsoldos Sándor Barsi Kázmér Báthori László
Benedek László Czakó József Csiszár József
Kelemen István Nánai Alajos


A TECHNIKUM TATABÁNYAI DOLGOZÓK TAGOZATÁN OKLEVELET SZERZETT TANULÓK NÉVJEGYZÉKE:

1958. évben:
Ambrózai Gergely Bokor Kálmán Drábóczi Sándor
Hajpató József Pati Ferenc Pohobics lajos
Pruzsinszki Miklós Uttó Antal

1959. évben:
Baksai Vilmos Berendi János Bogyó János
Csizsek István Dér József Fail György
Gál Pál Halász István Havasi József
Hidvégi Ferenc Kinigopulosz Sztatisz László György
Lobenwein György Molnár István Puskás József
Szabó Ferenc Szabó Jánosné Szénási József
Takács István Virág Ferenc

1960. évben: -

1961. évben:
Balázs Gusztáv Balázs József Hazafi János
Hoffmann Jenő Juhász Ferenc Kristóf Sándor
Mercz Béla Rátai Márton Strobl József
Tamkó József Benedek László

1962. évben:
Harányi Attila Kaszás Ferenc Kovács Illés
Kövesdi József Krivinszki Lajos Moravcsik József
Tóth András Zelenák Pál

1963. évben:
Ábrahám Gyula Barta Gyula Berta Sándor
Bognár József Edelkrauth István Egyeg Géza
Friedel Zoltán Havas Ferenc Havas László
Jancsek János Jókuthy István Kozma István
Krasznai Pál Szám János Szigethy József
Szipőcs János Tarnai József

1964. évben:
Ábrahám Pál Balogh Sándor Hetzman Gyula
Horváth Géza Kiprich János Kovács János
Petrovics Miklós Pintér István Piszker Frigyes
Mazán András Viczián Tibor Németh János
Kusztor Szilveszter Szélig Ferenc Hoffmann Jenőné

1965. évben:
Epressy László Joó Gábor Király Mihály
Molnár Imre Nagy Zotlán Torma Ferenc
Tóth Zoltán Szölősi Ferenc Varga Gyula
Varga József Dániel János Zobory Elemérné

1966. évben:
Fehér János Frigyik Zoltán Jordán Ferenc
Kiss Árpád Kónya Kálmán Lőcsei András
Meszner János Rakó Zsigmond Szalontai Mihály
Dániel János Krakó János Lutring István
Maróthy Lajos Balaskó Ferenc

1967. évben:
Bakonyvári Ottó Búzási Sándor Farkas János
Galántai Mátyás Halász Ferenc Kálmán Ottó
Lapos Ferenc Németh Imre Pető Attila
Póczos István Póka József Nemes lajos
Szalai János Szentirmai László Vastag János
Venczli Ferenc Virág Gulya Szántó Gyula
Szalontai István Bokodi László Dalmadi Ferenc
Deák Sándor Vajnorák János

1968. évben:
Ádám János Ficsor Sándor Hodop Ferenc
Jurassa Endre Kordik János Kovács Ferenc
Kozári József Molnár Péter Orsó Pál
Sipos Imre Vargyas Dénes Jocha György
Milovukovics Miklós Csöndör Árpád Gaján Sándor

1969. évben:
Balogh Sándor Bánóczki Imre Bognár Dezső
Bőti Miklós Hőbe Ferenc Keresztes István
Neumann Sándor Németh László Surányi Tibor
Szabics János Tajkov András Kovács Lajos
Kun László Nagy László Poór János
Skuba József Hurai Géza Kovács András

1970. évben:
Antal Károly Csontos Sándor Grózly József
Katona Béla Klinger Lajos Kovács László
Polyák László Smudla László Tallódi József
Vasas Mihály Bevelaqua László Csiszár László
Elischer András Forgács István Pápai István
Pollák Gyula Vajda Gyula Csordás László


A TECHNIKUM TATABÁNYAI LEVELEZŐ TAGOZATÁN OKLEVELET SZERZETT TANULÓK NÉVJEGYZÉKE:

1957.évben:
Bátorfi Béláné Bihari János Hermann János
Kóber Ferenc Nagy Lajos Ferenc Szegi Béla
Vájer László Vereczkei Ferenc Vodál László

1958. évben:
Biró Károly Csákó Antal Dózsa Sándor
Fekete Sándor Germadics Károlyné Gyurmánczi Sándor
Kalics Gyula Knall Vince Kollarik Ferenc
Kovács János Kovács Vilmos Környei Győző
Mundi József Németh József Országh Mihály
Szabó József Széles Sándor Varga Imre
Vigh Árpád

1959. évben:
Czeiner Béla Haltrich Ferenc Ivancsics Gusztáv
Krakó Ferenc Major Gyula Meier Vilmos
Paulics Gyula Vásárhelyi Bálint Vicsai János
Zemplényi László

1960. évben:
Babai Ferenc Balogh János Barabás Tibor
Eckl István Fehér Béla Fehérvári László
Goldschmidt Tibor Hamburger József Hantos Istvánné
Hömöstrei István Huminszki Márton Hutter Gyula
Katona László Kisvári István Kocsis Dezső
Kuglics János László József Lontai János
Lutring Lajos Merhaut József Simon Géza
Szamosi Ferenc Tatár Ottó Takács György
Tóth Miklós Tóvizi Sándor Vajda József
Viczena János Witz Gyula

1961. évben:
Barkóczy Sándor Berki Ferenc Blaha Béla
Bokor Gyula Boros János Bublovics Lajos
Csibi Gyula Fehér Ernő Forgács Pál
Horváth Gábor Kiss János Kohán Károly
Konnert Vilmos Kovács Béla Kulifai János
Kuppis József Molnár János Pinke László

1962. évben:
Bánfalvi János Bodács Miklós Deák Albert
Folt Béla Friedmann Mihály Hetes Károly
Hofer Rezső Kómár András Lantos János
Polgár József Skaliczki András Sturm András
Szám László Szemelhoffer Imre Tóth József
Valkovszki Pál Varga János Szabó Gábor
Lévai János

1963. évben:
Antalóczy Albert Balázs Mihály Bondor Gyula
Csákvári Ervin Csányi József Gerlei János
Herczegh István Horváth József Horváth Sándor
Horváth Géza Kalmár István Kis Lajos
Krihó István Lahos László Manigai Péter
Papp György Szabó László Széles László
Tóth Antal Varga József Varga János
Váczi László Vétek György Lévai László
Zalezsák Győző Fehér Ferenc Bokkon Lajos
Lévai Sándor Oszoli Ferenc Szakács Gyula
Tóth István

1964. évben:
Andriasik János Andruskó József Barta Imre
Banga László Bartha Zoltán Csermák Hugó
Fráter Attila Kenyeres Emil Koleszár Zoltán
Kőhalmi Imre Moszák Győző Piri Sándor
Móczik András Pafka Károly Püsök István
Rétfalvi József Rieger Márton Singer Emil
Steiner Rezső Szennay Istvánné Szentiványi Gábor
Tahy Kálmán Tausz István Várhelyi Béla
Varga Béla Vass István Wolf Pál
Zsoldos Imre Kőhalmi János Móczik András
Pallanik János

1965. évben:
Balogh Mihály Kálazi Lajos Mócsnik Lajos
Nagy Béla Nagy József Németh Ferenc
Pintér István Simon István Szabó János
Szalai Árpád Szalontai Lajos Tantalics József
Tóth Lajos Bánki Aranka Boros József
Friedrich Pál Hargitai Ferenc Jelenszky Ferenc
Nochta István Pethő István Ruff György
Simonffy Józsefné Tajkov Sándor Takács János
Takács Sándor Talabér Károly Virágh János
Acélházi József Havasi Ferenc

1966. évben:
Dzsupin Mihály Emődi Ferenc Gönczöl István
Horváth Lajos Huszár János Jávorkai István
Konkoly T. Imre Laczkovics István Lehoczki Gyula
Lőcsei Andor Maklári Béla Mészáros Ferenc
Mezei Béla Nagy János Pál József
Pravetz Imre Ronkov Zoltánné Szabó József
Szakáts László Szilárd Imre Torma János
Lévai Károly Maczalák Pál Mátics Gyula
Munkás Pál Nagy Pál Peti János

1967. évben:
Aradi József Bauer Dénes Benyőcs Ferencné
Bernáth Zoltán Bélik Mihály Boga Péter
Csikós János Fábik Vince Fekete Lajos
Gálos József Hermándi István Hrebik Péter
Konnja Sándor Kovács József Láng Ferenc
Lóczky Ferenc Lőrincz József Nagy József
Pintér Endre Szalai Józsefné Szalai József
Török Vilmos Tusor Mihály Váci Ferencné
Vajó Ferenc Vigh József Wicha Alajos
Gáli István Auerhammer József Deák Lajos
Ditrich Mihály Harta László Jáger Ferenc
Szalók Imre Szemes Lajos Harmath Ferenc
Somlói József Veigl Mihály

1968. évben:
Balogh Ferenc Budai László Czipri József
Erdélyi Gyula Gáldonyi Mihály Gottfried Ervin
Hadverő László Halagyi György Határ Pál
Hún Béla Kazinczy Béla Kádas Miklós
Keltai János Kovácshegyi Gyula Kovács Gábor
Molnár Sándor Nagy Ignác Németh István
Paulics Ferenc Szénási Mihály Tihanyi Zoltán
Várhidi Rezső Dedinszky András Kukurugya Lajos
Balla István Dobrán János Oresko Gyula
Baumann József

1969. évben:
Albu Lajos Ásványi Ferenc Balázs János
Elekes György Gémes Péter Kovács István
Molnár Péter Nagy Elemér Papp Lajos
Papp József Sántha Béla Sógor András
Szibele Károly Tolvaj László Úr István
Török János Zsombik József Pőcze Dezső
Mándity István Csőke Ferenc Kecskés János
Balázs Ferenc Csorba Sándor Feicht Sándor
Horváth Zoltán Mészáros Imre Mezei Sándor
Sasfalvi János Surjánszki János Csinos András
Nagy Emil Nepp János Seres Gyula
Váczi Ferenc

1970. évben:
Bocsó István Dán Károly Hegyi Gyula
Molnár László Mucsi Imre Nagy E.Antal
Nagy János Nehéz Zsíros György Percze László
Polák Márton Solymos Mihály Südi Józsefné
Tima Dénes Tóth Nándor Zubor Sándor
Zsoldos József Bese Péter Csépke Gyula
Erdős Gábor Francsics Jenő Hajdú József
Kolmann István Kocsis József Léber Ottó
Máté Antal Nagy Ferenc Tatár Lajos
Stein Kálmán Stefán Gyula Vági Ferenc
Bús Mihály Kecskés János Rozmann Imre

1971. évben:
Árki József Goldschmidt József Macskási János
Burján József Csehó János Dudás István
Duthweiler János Facskó Geregely Furkó Árpád
Horváth Tibor Juhász József Kmety László
Paulik Árpád Ritter Tamás Mészáros István
Schrancz Ferenc Szalai József Selmenczi András
Valler István Végh László Zámbó István
Fapál Ferenc Mataisz József Mohácsi János
Nagy Sándor Kiss Vendel

1972. évben:
Botos György Dancs István Deák Imre
Derdák László Fenyvesi János Handl József
Kiss István Spillenger János Szluk Ferenc
Takács István Tóth János Villás János
Jurida Sándor Kocsis Sándor Kosztyú László
Sallay István Szabó Sándor Takács Pál
Vályi László Vojna Ferencné Garas József
Ménesi György

1973. évben:
Kassai István Csonka Ferenc Monostori Ferenc
Áradi Lajos Czakó Mátyás Csudrnák János
Földi József Hajdu János Kovács Zoltán
Kraxner József Mári Zsigmond Nagy Mihály
Rékasi Sándor Végh László Zámbó Béla
Nagy Ferenc Adamecz László Dányi László
Elek Imre Ferenczi József Hermesz Gábor
Juhász István Kathy Imre Köles László
Lovas László Mózer József Őry Gyula
Román Sándor Szabó József Tamás István
Tóth György Tóth Tibor

1974. évben:
Boros Bertalan Bodonovics János Brantmüller Imre
Cserni Sándor Gasparics Sándor Grüll Ferenc
Grünwald Mátyás Hardi Ferenc Horváth István
Horváth László Jegesi Tibor Józsa Dezső
Karasz Gyula Kovács József Molnár Imre
Németh Jenő Paksa László Pénzes Sándor
Szabó Barna Vankó István Wicha Alajos
Zovits Antal Purak Ferenc Garai János
Mikcsi István Szilvási Gábor Vidéki István
Gecse Zoltán

1975. évben:
Antal József Aszódi János Árvai László
Babos Lajos Balogh György Bátorfi László
Bodzási András Fehér László Gájár János
Hajgató Balázs Hegedüs Lukács Kőszegi János
Kónya Sándor Kunhegyi József Lökös Dezső
Majtán István Markó László Mészáros János
Mikite György Nagy György Nesz János
Pintarics József Roska Ervin Schruff László
Sulyok Béla Suszter Joachim Szakács József
Ungi Lajos Vincze Mihály Szeibert Árpád
Varga E.András Tócsán Pál Viszmeg Antal
Horváth József Farkas Sándor Fehér Mihály
Jáger László Mesics Imre Páll Gyula

1976. évben:
Baka Sándor Bartha Sándor Berényi Sándor
Csabai Imre Dienes Lajos Fehér János
Geiszt József Gombkötő István Keszler Miklós
Kis István Kiss Kálmán Kopál János
Lukács Mihály Recski Sándor Rideg Lajos
Sándor Lajos Szabó Gábor Nagy Sándor
Ujhelyi István Tasi Béla Boncz Gábor
Botos József Dávid Lajos Dögei István
Flachbart János Gábor Ferenc Gál János
Gargya Csaba Görgényi István Havancsák Károly
Hegedüs László Ivády Béla Karkuczka Géza
Kovács István Nagy János Steinmacher Lajos
Telek József Torma János Tóth Jenő
Turi József Váradi Géza Vér László

1977. évben:
Bajkó Antal Beck Jenő Csillik Péter
Bencze György Bessenyei István Berkes László
Bodócz Béla Kéninger György Klucsai Mihály
Kornse László Mátis Zoltán Nagy Zoltán
Orbán János Rakusz András Rőczei Sándor
Sóvági Imre Szabó Lajos Szeszák Mátyás
Fenyvesi Miklós Jobb András Csinos Mihály
Hancsicsák József Horváth János Hornyik László
Perecsi János Posta László Sütő József
Szabó Ferenc Takács József Takács Sándor
Tomolya István Zettisch Richárd Horváth József
Karbi Lajos Kovács Pál Márton sándor
Nagy Sándor Téli László Turcsi Ferenc

1978. évben:
Antal György Babér Antal Baróczi Ferenc
Bencze János Birgenstok Ernő Bíri József
Czeiner Béla Czeiner László Csikós János
Egri Mihály Fejes Kázmér Fekete Géza
Dr.Füzessy Tiborné Horváth László Horváth Tibor
Illés Miklós Járomi László Juhász János
Kern László Lukács István Major László
Maurer Gyula Mézner László Nagy János
Pál Béla Pintér József Rimár Tibor
Soós János Szatmári Lajos Tóth Mihály
Tulipán András Varga István Zábráczky Lajos
Bakos Vilmos Balogh György Belinszki József
Benkő János Bilics József Biró Károly
Drégelyvári Sándor Fodor Emil Gáspár Sándor
Mamuzsity Imre Mihály János Moldován Simon
M.Tóth István Pál Ferenc Palotás István
Petik Imre Szaniszló István Tomkó Béla
Tóth János

1979. évben:
Bíró Gyula Gál János Gőgh Lajos
Harcsa Tibor Hoffmann József Jártó Sándor
Kovács Andrásné Kovács József Lantos András
Mező József Méhes Gyula Pál János
Pölczman Péter Szabó Zsigmond Varga László,Tardos
Varga László,Kisbér Vidor József Visy Géza
Simockó Antal Várnai Lászlóné Vigh Ernő
Baumann Ernő Gálos István Hajnal Elemér
Horváth Sándor Papp József Simon Lajos
Szalai András

1980. évben:
Battka László Bedő István Boros József
Böcskei Ferenc Farkas István Füge Antal
Krajczár István Mocsár Zoltán Margenstern Iván
Nagy József Nagy Lajos Rumi István
Szabó László Szücs József Varga János
Fölnagy László Horváth József Pintér András
Rorbacher Ferenc Zilahi István

1981. évben:
Balaskó Péter Bordi András Flórián Béla
Hadnagy János Molnár István Pál József
Petrovics István Béber György Fodor Géza
Kiss József Mászáros Lászlóné Szombath János

1982.évben:
Hersch Henrik Horváth Sándor Módrián Béla
Molnár József Nagy Árpád Rajky Csaba
Simon Dániel Svorcz János Torda József
Vágó János Kókai Péter Guncser József
Budai János Böcskei Vilmos Németh István

1983. évben:
Altrichter János Csaszni József Dinó Károly
Fáskerti Ferencné Gombár Antal Kovács Lászlóné
Nagy Ferenc Négele István Renczes Csaba
Smauzer Rudolf Túry Ferenc Tusor Veronika
Walcz László Dunai Rezső Frigyes Gábor
Gecse Sándor Hubert János Sik Péter
Sikora Béla Szolga László

1984. évben:
Bálint István Bodnár Sándor Csóti János
Donka Sándor Greskó Gábor Kompis Béla
Korán Imre Mátsay Kálmán Pintér József
Pócz Béla Rónai Ferenc Schábel Imre
Baricsa László Dobos Gyula Schieber Ottó
Szolári Sándor Szabó Dániel

1985. évben:
Brückl István Szitányi József Tóth László
Törő József Lángos Józsefné

1986. évben:
Balázs Károly Jagicza István Csuka András
Hajkó Pál Kohl Gyula Martin György
Morschauser Zoltán Novák László Persely József
Pláner István Serdült József Szabó Tibor
Vitek János Lángos Józsefné
Biró Ferenc Dobos Árpád Méhész László
Mód István Pavelkó István Répási János
Stettner Csaba Tertsch Miklós Trosztmér József
Varga Sándor Brichter Ferenc Drobni Sándor
Horváth László Illeg Pál Illés Imre
Pintér Lajos Schattinger József Szalay Árpád
Szenyéri Imre Szentirmay László Szeifert László

1987. évben:
Dániel Mihály Gál Zoltán Geiszné Nagy Edit
Hlogyák János Leininger József Molnár Jenő
Rajnai Miklós Seres Sándor Szalay Gyula
Wéber Antal Szántó László

1988. évben:
Figura István Friedrich Ferenc Hadnagy Imréné
Jánoki László Koller Mihály Kolozsvári Jenő
Komjáti Gábor Nagy Szilitsán János Nábrádi János
Nebehaj Ferenc Németh Lajos Opris Anita
Pánkovics Antal Szontágh György Varga Károly
Zacsovics István
Farkas József Herczeg Imre Kincses Imre
Kucsera István Magos László Piriczki Károly
Pázmán Sándor Ujházy Emil Vaspöri Ferenc

1989. évben: -

1990. évben:
Bacsik Gábor Hruby Károly Nagy József
Tóbel Antal Tokos Lajos